Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2

Egy ideig szenvedtem, amiért miattam estek ki a lelkészi szolgálatból. Nemsokára megtudtam, hogy mindhárman boldogok, hogy megtehették, amit tettek.

Majdnem 40 év után, igaz sok szenvedésen keresztül, mindhárman egyházunk leghitelesebb szolgálattevői. Egyikük zsinatunk világi alel- nöke.

12. Ezen a szemétdombon

Hivat az egyházügyi főelőadó. El sem tudom képzelni, mit akarhat velem. Különösen fegyelmi ügyekben még a látszatát is messze kerülik annak, hogy együtt dolgoznak egyházkormányzóinkkal.

Belépek szobájába. Igen fagyos a légkör. Nekem nincs mondanivalóm, ő meg a jelek szerint nehezen szüli meg az övét. Meglepetésemre, végül is arról beszél igen önérzetesen, hogy nem csak Debrecen, de az egész egyházkerület sorsa mennyire az ő kezében van.

Példaként hozza fel, hogy Hajdúszoboszló megüresedett. Tudom-e, kérdezi, hogy hány pap jelentkezett nála, segítsen odakerülni. Én nem tudom. Gondolom, hőzöngve mondja az elképesztő számot: 120-an. O dönti el, ki kerül oda! Nem kételkedem benne.

Emelt hangon háborog azon, hogy Kovács József az egyetemi egyházközségből mástól próbált segítséget szerezni. Bereczky Albertbe, Kiss Rolandba igyekezett kapaszkodni. Majd valósággal ordítva mondja: „Maga se menjen sehova — vegye tudomásul, hogy ezen a szemétdombon én vagyok az úr!” — értette rajta a Tiszántúli Egyház- kerületet.

13. Ne feküdj a tankok elé

Az esperes külön felkeres. Egy évig munkatársak voltunk a nagy- templomi gyülekezetben. Mindketten dunántúliak vagyunk. Valóban szívélyes a kapcsolatunk.

Szereti a költői képeket. Mikor például a vidéki és városi egyházmegye egyesült, egy északi zenemű témájához hasonlított bennünket, amelyben két madársereg találkozik egymással. Először idegenkedve méregetik egymást, majd óvatosan egyesülnek. Ilyenek vagyunk mi, jegyezte meg szellemesen. Azt a furcsa, meghökkentő következtetést

£0129 c