Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

05 Sárospataki Füzetek 2002/2 SO

Évek múlva váratlanul kapom a döbbenetes hírt, gyógyíthatatlan betegséggel kiadták őt a kórházból.

Telefonon — bátortalanul — kérdezem feleségét, hogy meglátogatha- tom-é a férjét? A válasz: ha lehet, azonnal menjek. Az asszony az előszobában esdve kér, hogy csak 5 percig maradjak. Férje másfél óráig nem engedett el. Ismételten kiküldte aggódó feleségét. Megható beszélgetés volt. Ha az Úr felsegíti őt, első útja a templomba vezet — fogadja könnyezve búcsúzáskor.

Valóban odavezetett, a vesezsugorból való csodálatos felépülése után. De csak az első! Egy évre rá visszaesett válságos állapotába. Sok szenvedés, de az utolsó hetekben Isten vigasztalásai között: hazament. írásban hagyta, hogy temetésén egyházi szertartáshoz ragaszkodik. Két tudós fia, mindkettő már fiatalon egyetemen tanított, jött: „bejelenteni”. Óriási tömeg kísérte utolsó útjára. Ott volt a gyülekezet, a pedagógusok sokasága, iskolás gyerekek százai, a párt részéről nem kevesen, barátok, ismerősök.

Az Ige győzedelmesen hangzott: „Uram kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van Tenálad...” (János 6:68.)

8. Hatoldalas átoklevél

A presbiterünket temetjük. Már a kommunista rendszerben élünk. Az elköltözött rendőr-százados. Felesége szintén a kapitányság dolgozója. A városi parancsnok szeretője lett. A férj ebbe betegedett bele, idegösszeroppanást kapott. Az asszony együtt él kedvesével szép házukban. Gyermekük nincs. A férj a fáskamrában húzhatja meg magát.

Az özvegy maga jelentette a halálesetet. Semmi megtörtség nem látszik rajta. Én szenvedek, ideges és gyámoltalan vagyok. Részvétemet sem nyilvánítom, pedig félek az ítélkezés lelkületétől. Zavartan, reszkető kézzel írom az adatokat.

Mikor végeztünk, határozottan kérdi, hogy én végzem-é a temetést, vagy a segédlelkész? Bizonytalanul mondom: jobban szeretném, ha nem nekem kellene... Ö ragaszkodik hozzá.

Egyszer-egyszer nem készültem ennyire megrendültén egy-egy koporsó melletti igeszolgálatra.

A temetőben már békességem volt, felszabadult szívvel szolgáltam. Mai napig is meggyőződésem, hogy megkaptam az üzenetet.