Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - TANULMÁNY - Csorba Dávid: Politikum és vallási türelem - Csúzi Cseh Jakab prédikációs mentalitása

03 Sárospataki Füzetek 2002/2 8§

nek helyét vagy szerzőjét: a két kivétel az egyik Kálvin kommentárjának citálása a béketűrés hasznairól (157),1 a másik — a Barcza József által már teljes terjedelmében idézett — exemplum Amerika leigázásáról, mint egy quasi vallásháborúról szól (191-3).1 2 Mindkét szöveg a béketűrés mellett tört pálcát, legyen az felekezeti vagy politikai.

A jó útra serkentő példák a magyar puritán irodalom toposzait visszhangozzák. Az Isten haragjának ’rohogó tüze’ Medgyesi kifejezése (170), az édes-keserű pár (176-7) pedig végigvonult az egész 17-18. századon, Balassitól Csokonaiig.3 A közelgő és bizonyosan bekövetkező utolsó ítélet képeit az ’ubi sunt’ formulával tette erőteljessé. „Ha láttatik-is késni, de bizonyossan meg-lészen az ö Ítéleti. Hol vagyon AEgyptomnak Királya az Pharahó az Izraelnek nyomorgatoja? A’ veres tengerben bé-merült, Exod. 14. Hol az Assiriai Senacherib Király az Sidoknak üldözője? Tulajdon fiátul meg öletet 2. Reg. 19. 37. Hol

1 A hívek épülésére szóló ötgrádicsú Hasznok a következők: a béketűrés, az igaz

hitpróba, a testi indulatok szelídítése, könyörgés, a mennyei boldogság kívánása. „(NB. Quinque hosce usus complexus est doctiss[imus] Calvinus in Comment. Esa. 33. v. 9. 10.)” Tovább ld. 157-162.

2 BARCZA i. m. 94. — A Csúzi szöveg a kora újkor kedvelt missziós údeírásainak

egyikéből idéz (Gasp. Ens. Hist. Indiae Occid., 193). Ezek korabeli szerepét jelzi, hogy mintegy tíz év elteltével erdélyi nyomdában jelent meg hasonló kiadvány: Misztótfalusi Kis Miklós Leusdenhez címzett „napnyugati” (Amerika) és „napkeleti indiai” (Ceylon, Malabar) levelekből adott közre egy válogatást magyarul, in: (Crescendus MATHER): Napnyugati India. Kolozsvár, 1694. RMK I. 1455.

3 Csúzinál: „Azok gyönyörködnek a’ bűnben, a’ kik az bűnnek gyakorlásában elebb

elebb menvén csak édességet s-nem keserűséget éreznek a’ bűnben. Minden bűnnek mi volta felöl igaz, a’ mit Salomon mond az fajtalanság felöl, Prov. 5. v. 3. 4.” (176); ’’bűnnek csalárd édessége után ásítanak, de annak mérges keserűségét meg sem gondolják” (177). Angliai puritán sírfeliratokon megjelenő keserű — édes fogalompárnak nálunk is van, eddig fel nem mért hagyománya. In: Peter BROWN: A szentkultusz Bp, 1993. 100.; Balassi Bálint összes versei. Szerk. ECKHARDT Sándor. Bp, 1968.; KÖLESÉRI Sámuel: Keserű-édes, avagy olly idvességes Elmélkedések, mellyben a nyomorúságoknak, a külső és Belső Emberre nézye különböző gyümölcsei lerajzpltatnak. Debrecen, 1677. Címlap. RMK I. 1210.; “mert akik evilági edes-kesereű gyönyörűségeknek párhagymáit ohajtyák, (...) mind azok evilágnak pusztáján elvesznek, és a Meny-ország elől el-esnek”, in: SZENTPÉTERl István: Hangos trombita. Debrecen, 1698, Fl. RMK I. 1521. Sokáig folytathatnánk még a sort, de a Csokonai Vitéz bAihályiáá előforduló ‘keser-édes’ kifejezés is feltehetőleg innen veszi eredetét, ld. TÓTH Béla: Debrecen és a puritanizmus. In: „Debrecen, ó-kikötő... ” Árkádiától Európáig. Jubileumi kötet dr. Tóth Béla nyolcvanadik születésnapjára. H. n., é. n. 35. lábjegyzet.