Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kádár Ferenc: Szabó Zoltán homiletikai öröksége

gyülekezetét az öntudatos igehallgatás homiletikájára.1 Nagy tehát az igehirdető felelőssége az igehallgatókkal kapcsolatosan. Rá kell ébreszteni a gyülekezetét arra, amire a dialektika teológia ébresztette rá az egész teológiát, hogy az igehallgatás nem műélvezet, vagy információk tudomásul vétele, hanem Isten hatalmas szavának való engedelmesség.

Szabó Zoltán rámutat arra, hogy míg a pietizmus individualizálta, addig az úgynevezett modern teológia kollektivizálta a gyülekezetét. A reformátori gyökerű dialektika teológiának egészen más a megoldása: a gyülekezet és az egyén a maga exisztenciális nyomorúságában áll meg Isten színe előtt. így szólítja meg: őt Isten egyetemes üzenete, amely személyessé válik a Szendétek belső bizonyságtétele által. A gyülekezet Isten akaratára figyelve, az által alakítva töltheti be küldetését — az ige megélését — ebben a világban.

Az igehirdető-igehallgatók kettőséből leginkább a kritika, a kölcsönös elégedetlenség hangja hallható. Szabó Zoltán viszont nemcsak így szemléli az igehirdetés tényezőit, hanem a szükséges hármasságban. A kettőt a Krisztus közösségébe vonva. így már egészen más lesz a kép. Hadd hozzam erre annak az igehirdetésnek részletét, amelyet 1952. december 31-én, ófehértói beiktatása alkalmával mondott el a Jel 22,13 alapján1 2: („Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó” — Károli ford.)

„A mi Urunk egyszerre a kezdet és a vég. Az elsőt és utolsót milyen nehezen tudjuk összekapcsolni. A mi Urunkban együtt van a kettő. Hozzátartozik a külső rendhez, hogy mindenki a maga helyén legyen. A lelki életben azonban ez másképpen van. Mindig az Úrral kell járnunk. Ha nem is tudunk szorosan a nyomába lépni, de legalább egy irányba botorkálni Vele. Valami részünk nekünk is van abban, hogy O az első. így szeretnék én közietek járni. Első és utolsó lenni. Törődésben, szolgálatban elsőnek, a nektek, értetek való imádságban, vigyázásban utolsónak lenni, hogy sohasem sajnálkozhassak elhagyott szolgálati helyemért. Jogotok van kívánni a teljes erőt, számonkérni ennek az órának kinyilatkoztatását, hogy vállaljam a szolgálatot, veletek mindenben való, örömben és szenvedésben való osztozást....’Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég...’ Ez1 ua. 19-20.

2 Dr. SZABÓ Zoltán igehirdetése; Sárospataki Lapok, 1994. május. 16-17.

SO

54