Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ifj. Fekete Károly: Szabó Zoltán, a gyakorlati teológus

érvényesítésének. Hogy ez milyen stílusban, milyen példákkal és szemléletmódban zajlott, azt megtudhatja mindenki, aki elolvassa eleven, ma is tanulságos tanulmányait a segédlelkészről1 és a lelki- pásztorról1 2 az Igazság és Elet c. lelkészek számára szerkesztett folyóiratból.

Éppen ezért lenne kívánatos, ha a munkássága utolsó szakaszában, Noszvajon született dolgozatai kiadásra kerülhetnének. A kései utódok lelkipásztorrá érésében bizonyára sokat segítene pl. „Az Efézuson át hozzánk küldött levél” magyarázata, a „Legeltessétek...” című vázlatsorozat, valamint „A kazuális igehirdetés kérdései”, A keresztelési igehirdetés dogmatikuma”, „A gyülekezeti lelkigondozás mai kérdései”, „A konfirmáció és hitoktatás kérdései” és „A szekularizáció, mint gyülekezeti kérdés” címen írt tanulmányai.

Mire késztet bennünket Szabó Zoltán professzor szellemi öröksége? Mit tenne ő, ha ma élne?

1. Lelkigondozpi módon szolgálna az Igévé/, mert szpnálterápikus érzékenysége ma is erre késztetné. A vidéki kontextus fontos összetevője népünk lelkiállapotának változása. A fájdalmas mértékű egészségromlással és az aggasztó népességcsökkenéssel együtt tartósan jelen vannak a lelki torzulások, az alkalmazkodási zavarok, a pszichés megbetegedések, a növekvő öngyilkossági mutatók és az általános rossz emberi közérzet. Egy ilyen helyzetben kiélezetten szükségesnek tartaná a Szabó Zoltán-féle látásmód az egyház lelkigondozói attitűdjének erősítését. Krízis-közeibe vinni a segítséget a modern lelkigondozás eszközeivel, amelynek alapja a kapcsolatban lét, szándéka pedig a vigasztalás erőterébe segíteni a krízisbe került embert, ami nem egyszer az életre segítés lehetőségét teremti meg.

Ha Szabó Zoltánon múlna, akkor ő bizonyára fejlesztené az ún. „szolgáló egyház” teológiájának intézményes diakóniai koncepciója után a helyi, gyülekezeti diakóniát. A szociális gondoskodásnak ez a humánus és a vidéki ember számára is elfogadható formája méltó betöltése az előző nemzedék tiszteletére felhívó V. parancsolatnak.

2. Ha Szabó Zoltán ma élne, akkor ma még erőteljesebben táplálná tovább az identitástudatot és a lokálpatriotizmust, valamint még szélesebb körben

1 SZABÓ Zoltán: A segédlelkész. Igazság és Élet 1937/8. 315-323.

2 SZABÓ Zoltán: A lelkipásztor. Igazság és Élet 1938/3. 114-118.; 1938/4. 158-163.