Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években
GS Sárospataki Füzetek 2002/2 SO kiállás ügyében. Az 1927. május 22-i budapesti református nagygyűlés az igazságos társadalmi rendet az evangéliumra hivatkozva hirdette. Az ORLE 1939. évi ceglédi ülése elfogadta elnökének, Ravasz László püspöknek a földkérdés igazságos megoldására tett javaslatát: e határozat szerint a magyar református lelkipásztornak az elnyomottak és felemelendők pártján kell állnia, még akkor is, ha valaki netán bebizonyítaná, hogy a nagybirtok fennmaradása előnyösebb az ország adózó népe szempontjából, mert a jelenlegi helyzetben viszont milliók sorsa az örök szolgaság és proletárság. Ezért vállalnunk kell még a gazdasági átrendezéssel járó termelési válságot, illetve a nélkülözést is azért, hogy új gazdasági egzisztenciák szülessenek, s milliók termelő és fogyasztó képessége emelkedjék. A gyűlés résztvevői kifejezésre juttatták, hogy az egyház vezetőit, lelkészeit és tagságát egyaránt súlyos felelősség terheli, mivel az utóbbi évtizedekben nem sürgették és nem követelték a társadalmi kérdések megoldását az Ige fényében és szellemében, s hallgattak a nagybirtok emberpusztító hatásáról. A résztvevők valamennyien egyhangúan kívánták a gyökeres földreform megvalósítását. Az 1940. évi debreceni lelkipásztori konferencia szintén hangsúlyozta, hogy a magyar református lelkipásztornak bátran ki kell állnia minden erőszakkal és jogfosztással szemben, a szociális igazságosság és az emberi méltóság mellett. A földkérdés megoldadansága, s a megoldási kísérletek elégtelen volta miatt a református egyház más módon is igyekezett valamelyest enyhíteni a szegényparasztság gondjain. 1934-ben, Kiss Ferenc javaslata alapján és lelkészi összefogással, megindult a „telepítési akció”: Szabolcs, Bihar, Hajdú, Szatmár, Pest és Csongrád fnegyékből már 1935-re — a hatóságok tiltakozása, sőt gátló tevékenysége ellenére is — 116 családot 671 taggal, valamint 114 nődén cselédet sikerült áttelepíteni Baranyába. E munkában élen járt Fülep Lajos, Kiss Géza, Kodolányi János, Csikesz Sándor, s tevékenyen részt vettek az egyes kollégiumok is. A református egyház társadalmi szolgálatának másik, ez idő szerint még mindig kellőképpen fel nem dolgozott területe a% emberi jogok védelmének terén kifejtett nem jelentéktelen tevékenysége, amely az adott korszakban leginkább a „zsidókérdés” köré csoportosítható. A magyarországi zsidóság és a magyarországi antiszemitizmus helyzetének tárgyalását sokkal korábban kellene kezdeni, mint az 1930-as évek vége, vagyis az ún. „zsidótörvények” keletkezésének
