Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház az 1930-as években

érdekképviseleti és önsegélyező egyesület. Ennek célja az evangélium alapján álló szociális életfelfogás fejlesztése és megvalósítása, kölcsönös anyagi támogatás, a tagok gazdasági és jogi érdekeinek védelme, a munkafeltételek megjavítására szolgáló törekvések előmozdítása, gazdasági önsegélyező intézmények létesítése, a tagok általános és szakmabeli ismereteinek továbbfejlesztése, kedvező biztosítások, szociális intézmények alakítása, stb. A Munkásszövetség városonként, községenként, egyházanként, üzemenként vagy foglalkozásonként helyi, üzemi, illetve foglalkozási csoportokat, sőt külön gazdacsoportokat kívánt alakítani. A mozgalom alapokmánya Ravasz László püspök 1939 tavaszán tartott beszéde: „A református keresztyénség szociális tanítása”. Eszerint a munka kiváltságos teremtő folyamat, s Isten védi azt azzal, hogy a bérét is védi. „Méltó a munkás az ő bérére”, jelenti ki Isten, s ezzel a munkabér védelmére kel azzal szemben, aki adja, hogy el ne vonja, le ne alkudja, rabszolgazsolddá ne zsugorítsa.

A 30-as évekre a falu sorsa, a parasztság helyzete egyre inkább központi kérdéssé válik. A református sajtóban megjelent és az egyház különböző fórumain elhangzott előadások, hozzászólások és határozatok egyre többet foglalkoznak a magyar faluval, a paraszti társadalom művelődési és szociális helyzetével. „Anyaszentegyhá- zunknak is a falu zsoltáros templomaiban van reménysége” - a falusi gyülekezetektől várják a megújulást. „Képzett vezetőket a falunak!” — hangzik mindenfelől, s ebben a református egyház igen sokat tett, éspedig elsőnek, kezdeményezően. Az élen Sárospatak járt.

Az ország romló gazdasági helyzete erősen megnehezítette a szegényebb rétegek gyermekeinek iskolába, különösen a közép- és felső iskolába való jutását. A református egyház kollégiumai mindig is a „szegények iskolái” voltak, de a két világháború közötti időben ez különös hangsúllyal jelentkezett. A sárospataki kollégium igazgatótanácsa 1934. június 17-i ülésén határozat született: „olyan tehetséges ifjaknak biztosítsuk iskoláinkba való jövetelét, akiknek különben nem állna módjukban az iskoláztatás”. 1935 szeptemberétől Sárospatakon már 8 diák számára tették így lehetővé a gimnáziumi tanulást. 1941 /42-re a gondolat széles körűvé vált, s Sárospatak, Hódmezővásárhely, Nagykőrös, Miskolc, Pápa és Szeghalom református gimnáziumaiban 14 ezer pengőt tudtak szétosztani 38 tehetségvi^sgás gyermek számára. 1941-ben a kormány is felismerte a gondolat értékeit, s tehetségvédelmi alapot létesített; a népi írók szintén melegen üdvözöl-