Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kováts Dániel: Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán Centenáriumán

Amikor jómagam Móricz Zsigmond és Sárospatak kapcsolatát kutatva a pataki kollégiumnak a 19. század végétől az államosításig terjedő időszakával elmélyültebben foglalkoztam,1 a megismert tények alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy az 1930 és 1948 közötti 18 esztendő a sárospataki református kollégiumnak egyik legszebb időszaka volt, amely jelentőségében joggal állítható a comeniusi és az Erdélyi János-féle korszak mellé. Hogy ennek a szűk két évtizednek a fénye nem ragyog eléggé a közvéleményben, az nagyrészt az 1948 és az 1951 utáni évek árnyékának következménye. Ennek a kiállításnak nagy értéke és jelentősége abban áll, hogy Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán emlékéhez kapcsolódóan ráirányítja a figyelmet intézményükre és korukra is.

Ez a kor, természetesen, tele van ellentmondásokkal. A pataki szellemiséget 1945 után egyre kevésbé tolerálta a hatalom. Jellemző például, hogy a föld népéért kiálló magatartása ellenére Szabó Zoltánt meghurcolták, mert 1939-ben Teleki Pál határozott felkérésére országgyűlési képviselői mandátumot vállalt. Népfőiskolásainak kiállása mentette meg a súlyos büntetéstől. Pedig Németh László 1942-ben naplójába azt jegyezte meg, amikor megismerkedett vele: „Szabó Zoltán sárospataki teológiai tanár egyike a fajtámhoz kedvet adó magyaroknak.”2

Ez a magyar ember Sárospatakról távozni kényszerült, falusi lelkipásztorként szolgált 1951 után. Újszászy Kálmán, aki a tudományos gyűjtemények vezetőjeként Patakon maradhatott, hogy ott őrizze a nehéz időkben az értékeket és a hagyományokat, 1965 februárjában a társ, a barát temetésén megállapította róla: „Gondolataival, kezdeményezéseivel, terveivel egyszerre erjesztett és serkentett a többre, az újra, a korszerűre, frissre és merészre, és ha valami ezekből a pataki iskola tanárainak és diákjainak életén és munkáján az alatt a negyven év alatt amelyet mint diák és tanár Patakon töltött, mutatkozott és mutatkozik ma is, ezt mint Isten kezéből vett ajándékot elsősorban dr. Szabó Zoltánnak köszönhetjük.”3

1 Vö.: KOVÁTS Dániel: Móricz Zsigmond és Sárospatak. Miskolc, 1994.

2 NÉMETH László: Homályból homályba. Naplók. Budapest, 1977. II. kötet, 499.

3 ÚJSZÁSZY Kálmán: Dr. SZABÓ Zoltán koporsójánál. In: Újszászy Kálmán emlékkönyv, Budapest-Sárospatak, 1996. 183.