Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - CENTENÁRIUM - Kováts Dániel: Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán Centenáriumán
Szabó Zoltán - Újszászy Kálmán emlékkiállítás Kováts Dániel SZABÓ ZOLTÁN ÉS ÚJSZÁSZY KÁLMÁN CENTENÁRIUMÁN jjljjisztelt Emlékező Közönség! Hölgyeim és Uraim!1 Születésük centenáriuma alkalmából emlékezünk ma Sárospatak két jeles személyiségére. Amikor a centenárium szót kimondom, úgy hangzik talán, mintha régi-régi idők emlékeit idézném meg a múlt homályából. Pedig apám nemzedékéről van szó, a közvetlenül minket megelőző generációról, nemzedéktársaimnak tehát nem is tűnik olyan nagy időnek a Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán születése óta eltelt száz esztendő. Igaz: nem feledhetem, hogy azóta három új generáció lépett az örökükbe, s közöttük én már a nagyszülői korosztályt képviselem. Magam — kortársaimmal együtt — még közveden vallomásokból és tapasztalatokból ismerhettem meg azt a kort, amely életsorsukat keretezte. A gyermekeink korosztálya még láthatta ugyan az ő nagyszüleik megfáradt alakját, de már kevésbé értik, miért hangzottak olykor fáradtan vagy keserűen a szavaik. A legifjabbak — a mi unokáink — számára pedig már végképp a história mondái világába távoztak ők, a dédszülők, akiket legfeljebb családi emlékezések, kopott fényképek alapján tudnak megidézni. Amikor négy emberöltőt kell tekintetbe vennünk, aligha kerülhetjük meg a kérdést: ki kihez szól, ki kit hallgat meg, ki hogyan fogja föl a többi nemzedék üzenetét. A válaszunk nem lehet más, mint annak kimondása, hogy mindannyiunkra feladat hárul a befogadásban és a közvetítésben. A rendezők szándéka szerint ez az emlékkiállítás közvetítés a tegnapból a mába; a látogatók, a szemlélődök dolga pedig az üzenet felfogása, 1 Megnyitóbeszédként elhangzott a két professzor sárospataki jubileumi emlékkiállításán 2002. június 30-án.
