Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - TANULMÁNY - Fazekas Csaba: A Tiszáninneni Református Egyházkerület állásfoglalásai a vegyes házasságokkal kapcsolatos egyházpolitikai vitában, 1839-1844

Fazekas Csaba

erre való hivatkozással protestáns lelkészeket ítéltek el, ha nem zavarták el az istentiszteletükön bármi okból megjelenő katolikusokat, nekik olvasás végett könyveket adtak stb. A 6. sérelem a nagyon gyakori rekopulációval (újraesketéssel) kapcsolatos nehézségeket, a 7. pedig azt az 1819. évi rendeletet kifogásolta, mely az egyes gyülekezetek névsorának összeállítását és az attól való eltérések tilalmát írta elő. A 8. a törvénytelen gyermekek katolizálására irányuló törekvések, a 9. pedig a protestánsoknak a katolikus ünnepek megülésére illetve katolikus célokra való adóztatására vonatkozó előírások ellen tiltakozott. (A korban a reformátusok számára különösen sérelmes volt, hogy a helytartótanács - például 1835-ben is - augusztus 20., azaz a Szent István nap megünneplésére kényszerítette a protestánsokat, arra való hivatkozással, hogy az nem vallási, hanem nemzeti ünnep.24) A 10. sérelem pedig a protestáns hitbuzgalmi kiadványok cenzúráját, sőt egy ízben lefoglalásának esetét tartalmazta. (A Dunántúlon kobozták el egy ízben az Ájtatosság órái c. könyv példányait.) A 10 pont annak ellenére, hogy nem az országgyűlés kezdetére készült, és az udvarral való konfrontáció látszatát továbbra is kínosan kerülni igyekezett, mégis fontos szerepet játszott az egyházkerület közéleti szerepvállalásában. Egyrészt azért, mert a sérelmekhez fűzött példákban igyekeztek valamennyi magyarországi egyházkerület eseteiből meríteni (ezáltal az egyház egységét, szolidaritását hangsúlyozni), másrészt az egyházmegyékhez megküldött nyilatkozat lelki- pásztorokat, protestáns világiakat arra indíthatott volna, hogy a vegyes házassági és egyéb vallássérelmi ügyeknek nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak, tiltakozzanak stb.

Ez utóbbi hatás azonban csak nagyon korlátozottan érvényesült. Mind az egyházkerület, mind az egyházmegyék ugyanis az országgyűlés 1840 májusi bezárásáig a figyelmüket elsősorban Po- zsonyra irányították, a sérelmek orvoslását a diéta kedvező fordulatától várták. (Mint fentebb említettük, az alsó és felső tábla kompromisszuma ellenére a király nem szentesítette végül a vallásügyi törvényt.) Egyedül a felsőzempléni és ungi egyesült egyházmegye 1840. április 23-i, Deregnyőn tartott közgyűlése foglalkozott behatóbban a sérelmekkel és igyekezett pontosan összeállított jegyzékkel segíteni

24 Ld. erről pl. Barcsa, 1908. 8. p.

84