Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - MÚLTUNK - Bertalan Imre: Tiszáninnen - tengerentúl
Bertalan Imre Komjáthy Aladárig, Vincze Károlytól Szabó Istvánig, Vatai Lászlótól Trombitás Dezsőig és Béky Zoltánig. Kátészerkesztő Kovács István. Lapszerkesztők Kalassay Sándortól Borshy Kerekes Györgyön, Vincze Károlyon, Urbán Józsefen, Szabó Istvánon, Bertalan Imrén keresztül Vitéz Ferencig. Főiskolai, egyetemi tanárok, mint Harangi László, Zsíros József és Vassady Béla, aki ugyan debreceninek számít, de pataki magántanársága miatt nem hagyható ki a galériából, valamint Szikszay István, Bónis Béla, Komjáthy Aladár. Az Amerikában szolgált lelkipásztorok mellett nagy a száma azoknak, akik gimnáziumba vagy képzőbe jártak Patakon, mint Kiss Sándor, Szathmáry Lajos, Daróczi József, Solymosi Aladár, Szabó István, Kuhn Zoltán, Teleki Károly, Harsányi Pál, Keller Lajos, Jack Shirley, Tornaijai Márton. Most érünk el Patak és Tiszáninnen amerikai magyar református életünkre gyakorolt hatásának egy igen fontos fejezetéhez, a világiakhoz, melynek ismerete nélkül nem lehet teljes a képcsarnok összeállítása. Kiemelt helyen kell megemlékeznünk olyan presbiterekről, mint Bodnár István, aki a Független Egyház első főgondnoka 1924-ben, aki haláláig tartotta a kapcsolatot a sajókeresztúri gyülekezettel, aki a „Magyar Egyház"-ban sokat írt arról, hogy őseink hitét meg kell tartani, de úgy, hogy a gyülekezet saját erejéből és áldozatkészségéből legyen önfenntartó egyház. Járjunk saját lábunkon, ne mások, főleg idegenek mankóján. Kovács J. István amerikai útjáról írva így értékeli Bodnár Istvánt: „Acélgyári munkás, aki egy magyar református egyháztest gondnoka. Otthon ilyen csodát el se tudunk képzelni". Őt követte T. Balog József gyári munkás, Szalai Lajos rendőr altiszt, majd az 1956 után érkezett, értelmiségi rétegből Kiss Sándor író, politikus, a forradalom előtti magyarországi politikai élet kiemelkedő egyénisége, és a forradalmat követő amerikai magyar emigráció vezéralakja, Szabó István, egyetemi tanár. Imádkozó és dolgozó asszonyok, akik emlékeztetnek bennünket a maguk csendes szorgalmával Patak fejedelemasszonya egyház- és iskolaépítő buzgalmára. Ahány egyház, annyi Lorántffy Zsuzsánna egylet. A Patakon tanult vezetők és az iskolaváros övezetéből ide származott nép természetesen magával hozta a tiszáninneni kerület kegyességi és liturgiái gyakorlatait. Első és döntő módon az úrvacsorái liturgiára gondolok, amely meghonosodott Amerikában úgyannyira, hogy a nem pataki képesítésű lelkipásztoroknak is követniük kellett. 114
