Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Sawyer Frank Tőle elrendelve történik. Spinoza számára ez egy rideg, matematikai, logikai és deduktív monista szükségszerűség. Eszerint úgy szerethetjük Istent, mint egy matematikai egyenletet, ami a egyenlőség jel két oldalának egyensúlyban tartásával valósítja meg a tökéletes egységet. Spinoza rendszerében nem vagyunk képesek Istent Teremtőnkként és Megváltónkként szeretni (kivéve valami nagyon elvont módon). Spinoza istene számára a logikai és matematikai megoldások az elsődlegesek, melyek logikai és matematikai kirakós játékká lesznek. Ennek a kirakós játéknak azonban több dimenziója is van. Pozitívum, amit Goethe is elmondott Spinozával szemben, hogy Isten nevében szembeszállt a babonasággal. Spinozánál azonban nem kapnak szerepet a hit és értelem, filozófia és teológia dialógusai. Quod demostradumjának következtetései nem sikerültek olyanra, amilyenre szerette volna. Hegel átveszi Spinoza egyes tanításait, majd beépíti a mindennel kapcsolatban álló Abszolút Szellem témájába. Hegel látása teljesebb a Spinozái gondolatoknál, hiszen neki sikerült több szempontot is figyelembe vennie filozófiai rendszerének kiépítésénél. Spinoza a következő sorokkal zárja Etika című írását: „Látható ebből mily sokra képes a bölcs, mennyivel erősebb a tudatlannál, akit egyedül a vágya hajt cselekvésére. Mert a tudatlan, azonkívül, hogy külső okok űzik hajtják sokféleképpen, és sohasem jut el igazán lelki megelégedettségéhez, emellett úgy él, mint aki semmit sem tud önmagáról, Istenről s a dolgokról, s mihelyt megszűnik szenvedni, megszűnik egyúttal létezni is. A bölcs ellenben, ameny- nyiben mint ilyent tekintjük, alig indul fel a lelkében, hanem bizonyos örök szükségszerűség szerint tudva önmagáról, Istenről és a dolgokról, sohasem szűnik meg létezni, hanem mindig igaz lelki megelégedettség birtokába van. Ha mármost az idevezető út, amint megmutattam, nagyon nehéznek is látszik, mégis megtalálható. S bizonyára nehéznek kell lennie, hogy oly ritkán akadnak rá. Mert hogyan volna különben lehetséges, ha szemünk előtt volna az üdvösség, s elérhető volna fáradság nélkül, hogy csaknem mindenki elhanyagolja? De minden, ami kiváló, éppoly nehéz, mint amilyen ritka."13 13 Benedictus de Spinoza, Etika, Osiris 1997. p 393. 84
