Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Benedict Spinoza Spinoza monizmusa dualistává válik, mikor elválasztja a vallást és a racionalitást. Még akkor sem cselekedhetünk a körülmények racionális elgondolása nélkül, amikor a miszticizmus és az etikai engedelmesség a fontos. E két terület egymástól történő elválasztása egy újfajta dualizmust teremt. Ez ellentétben áll Spinoza monizmusával, aki szerint e kettő az egészben egyesül. Nem kapcsolódtak azonban össze szorosan, csupán laza kötelék tartotta őket össze. Spinozától kezdve a filozófia és a teológia különvált.11 Descartes mindkettőt területét körülhatárolta (Pascal cáfolta, hogy a kapcsolat nem szoros), Spinoza azonban továbbmegy, és az értelem felhasználásával kritizálja az Isteni kinyilatkoztatást. A csodák számára nem hagyott "helyet. Spinoza tulajdonképpen hajlik arra, hogy kivonja a tudást a vallásból és a teológiából, és csupán a morális engedelmességet hagyja meg, holott a tudás - állítása szerint - a filozófiából (értelem) ered. Vallás, lelkiismereti szabadság, állam Azzal, hogy Spinoza az állam (demokratikus) feladatának tartja a vallás feletti uralmat, szembe kerül azzal, amit hagyományosan a két területnek neveznek (vallási és világi). Érdemes néhány szót szólni erről a komoly problémáról. A római katolikus egyház kidolgozott egy altételt, mely a társadalom egyes területeit az állam uralma alá rendelte, ugyanakkor fontos szerepet szánt a közvetítő szervezeteknek, melyek többnyire függetlenek. Az elmúlt száz évben a kálvinisták gyakran beszéltek a területi felelősségről,11 12 mely lényege különbséget tenni a társadalom egyes területeinek és szervezeteinek adott ontológiai alapvetése és az adott feladatok (coram Deo) között. Annak ellenére, hogy mindig is szoros kapcsolat volt az állam, egyház, iskola, család, üzleti élet ...stb. között, a területi felelősség arra utal, hogy a társadalom különböző szférái és szervezetei nem csupán az állam vagy kormány kiegészítő szervei. Az állami törvények céljának az igazságosságnak kellene lennie anélkül, hogy uralkodó ideológiává válna. Az egyház feladata az evangélium hirdetése anélkül, hogy törvényeket alkotna az egész nemzet számára. Számos történelmi korszakban megfigyelhető ez a folyamat, melynek eltérő hatásai voltak: volt idő, mikor a pogány szemlélet, a kereszténység, demokratikus eszmék, vagy a totalitárius ideológiák uralkodtak. 11 A témához lásd még G. van den Brink, Orientale in de filosofie: Westerse wijsbegeerte in wissehverking met geloof en theologie (Zoetermeer: Boekencentrum, 2000), p.179 ff. 12 Az amszterdami Szabad Egyetemen megnyitása alkalmából 1887-ben, Abraham Kuyper tartott azonos címmel (területi -) előadást. 81
