Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Sawyer Frank hogy a dolgokat a részlegeshez igazítva mutassuk be. Arra kell törekednünk, hogy az Egészben, a végtelenben, az Egyben lássuk a dolgok megvalósuló harmóniáját. A baj az, hogy mi mindent sub specie durationis (az idő aspektusai szerint) élünk meg. Nem lehetünk az időben szabadok, míg fel nem szabadulunk az idő alól. Ahhoz pedig, hogy az időtől függetleníteni tudjuk magunkat, az örökkévalót kell megragadnunk. Spinoza értékelése teológusok számára Spinoza azok közé a gondolkodók közé tartozik, akik megpróbáltak mindent az istenire alapozni, ezért fontos tehát tisztázni teológiához fűződő kapcsolatát. Elfogadta kora manicheista, materialista és determinista természettanát, ugyanakkor arra törekedett, hogy mindezt összeegyeztesse az istenivel és azzal az élettel, mely intuitív módon keresi az igazságot, sőt az Egyetlent. Spinoza Plotinoszra emlékeztet az Eggyel és az úgynevezett emanációval kapcsolatos elméletében, mely szerint minden az Egyből ered. Spinoza továbbá beépítette a sztoikusok és Newton metafizikájának manicheista determinizmusát a teológiába, Istenről és a világról alkotott elképzelésébe, attól eltekintve, hogy nem azt mondja, hogy Isten és világ, hanem Isten-világ. A legfőbb teológiai probléma itt nem más, mint az, hogy Spinoza mindent a Lógóssal mint logikával, nem pedig Isten kijelentett szavával kapcsol össze. Isten - egy mindenben és minden egyben Spinoza filozófiája Istenben mint kiindulópontban gyökerezik, metafizikáját és teológiáját mégis elutasították a teológusok. Még Leibniz is félig-meddig eltitkolta Spinozába fektett intellektuális bizalmát. Nekünk sem szabad elutasítanunk Spinoza nézetét anélkül, hogy elgondolkoznánk rajta egy kicsit. Ha az anyagról kijelentjük, hogy az az energia egy formája, akkor azt is mondhatnánk, hogy a szubsztancia energia. Megpróbálhatnánk elképzelni, hogy Spinoza ontológiai monizmusa feltehetően összhangban van a monoteizmussal. Míg az egyetlen szubsztanciáról alkotott elképzelés összeegyeztethetetlen Isten és a teremtés közötti különbségtétellel, mely ennek következtében a panteizmus egy formája, elképzelhetjük, hogy megvan a módja annak, hogy úgy beszéljünk a teremtésről, mint Isten kiterjedése. Mindazonáltal a hagyományos teológia azt hangsúlyozza, hogy Isten teremtő munkája több, mint emanáció vagy a kiterjedés valamiféle analógiája. Ugyanakkor azt is kiemeli, hogy hasonlóság van Isten és a világ, kiváltképpen Isten tulajdonságai között, melyekről azt vallják, 78
