Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Sawyer Frank: Benedict Spinoza (1632-1677) (Ford.: Füst-Molnár Szilveszter)
Sawyer Vrank a törvényeket. Spinoza azonban egy olyan magasabb rendű metafizikai megértésre törekedett, amelyben a valóság minden eleme egyesülhetett volna. Számára Isten és a természet azonos. Mindaz, amit érzékelünk, az egynek és így az egésznek a része. A vallás és a filozófia csak különböző megközelítései az isteninek. A filozófia alapja a racionális megértés, míg a vallásé az isteni akaratnak való engedelmesség és tiszteletadás. A vallásnak és filozófiának inkább a kegyességre kellene koncentrálnia, mint a racionális dogmatikus ortodoxiára (amely babonasághoz és dogmatizmushoz vezethet). Az emberi felelősséghez és jogokhoz hozzátartozik a véleményszabadság. Az államnak törekedni kell arra, hogy megőrizze ezt a szabadságot.2 Teológiai-politikai értékezése (1670) Ahogyan a cím is rámutat, Spinoza ebben a tanulmányában arról beszél, hogy hogyan hozható kapcsolatba a vallás és politika. Kiátko- zása arra a felismerésre jutatta, hogy a vallás könnyedén elnyomó rendszerré válhat. Bár a helyes bibliamagyarázat - értelmezése szerint - meghagyja a teológián vagy valláson belül érveink szabadságát és önállóságát. Az isteni kijelentés és a filozófiai vizsgálatok „más-más alapokon állnak"3 Spinoza egyike volt azoknak, akik elsőként használták a történetkritikai módszert a Biblia tanulmányozásához. Úgy véli, hogy a Biblia azon „népszerű bölcsességek" gyűjteménye, azon alapvetően a hitre és engedelmességre épülnek, nem pedig racionális igazságokra. A hit és értelem, teológia és filozófia, etika és racionalitás határozott szétválasztásával megoldottnak látta a régi skolasztikus problémát, ami az isteni kijelentés és az emberi értelem között állt. Ez a látásmód - úgy tűnik -, az emberi érvelés autonómiáját részesíti előnyben az isteni kijelentéssel szemben. Spinoza szerint az értelem is az isteni része és isten ajándéka. Úgy gondolta, ha a racionalitást az érvelésre és filozófiára, az etikát az isteni kijelentésre és vallásra bízzuk, akkor előrehaladásunk zökkenőmentesebb lesz. Azt mondta, hogy a természetet a küzdelem és az önfenntartás dominálja, az emberi társadalom számára ellenben szükség van etikai törvényekre és az igazságosságokra is, melyek csak egy kormánynak adott hatalommal biztosítható. Úgy látszik, Spinoza bízott a demokráciában és a demokratikus kormányzat hatalmában mind az időszakos, 2 További összegzést lásd S. Shakian, Outline-History of Philosophy (New York: Barnes and Noble, 1968). 3 Egy másik összegzés Richard A Muller, Benedict Spinoza, in Great Thinkers of the Western World,ed. Lsn P McGreal (New York: Harper Colins, 1992). 74
