Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

A KERESZTYÉN TÁRSADALOMNAK VÉGE - DE KRISZTUSNAK NEM

hogy ez a férfi esténként, amikor lefeküdt a helyére, kis papír fecniket húzott elő a zsebéből, amikre valami írva volt. Rájött, hogy a Bibliából, az Evangéliumokból másolták a rajtuk levő szöveget.19 Ez ismét hatalmas kinyilatkoztatás volt számára. A papír fecnikre írt szövegek, amelyeket időnként előhúzott, azokat nézegette, ilyen rémes körülmények között is átformálták az embert egy összetört, keserű, szenvedő fogolyból testvérré, szerető embertárssá. Szerintem ez korunk egyik csodája.

Anatolij Kuznyecov, a szovjet író, akivel interjút készítettem mondta a következőt, amikor arról faggattam, hogyan lehetséges az, hogy keresztyén beállítottságú volt: Sztálin fatális hibát követett el, amikor nem tiltotta be Tolsztoj munkáit. Ebben is egy csodát látok. Hogyha a század keresztyén irodalmát aszerint osztályoznánk, hogy a mi Urunkkal és a keresztyén hittel kapcsolatban melyik lehet a legnagyobb segítség egy elnyomott nép számára, jobbat keresve sem találhatnánk, mint Tolsztoj novelláit és kései regényeit. A Szabad Európa Rádió, a Felszabadítás Rádió, az Amerika Hangja és a BBC tengerentúli adásai együttvéve sem múlhatnák felül Tolsztoj egyetlen novelláját abban, hogy az emberek szívében Isten szeretetének az ismeretét életben tartsák. Tolsztoj olyan egyszerűen írja le, hogy nekünk ezen a világon, annak minden nehézsége és a történelem minden vihara ellenére is adatott az a csodálatos lehetőség az Ige testet öltése által, hogy Isten terveit betöltsük, és minden olyan körülményen felülkerekedjünk, ami bajt és fájdalmat okoz a számunkra. így lesz lehetőségünk arra, hogy felemelkedjünk annak a világosságnak valóságába, amely az Inkarnációval jött el erre a világra. Ez az a hatalmas teremtő erő, amely a kereszten és a feltámadáson keresztül áradt ki.

Szolzsenyicin beszéde, amit a Nobel díj átvételekor tartott, egyike korunk nagy dokumentumainak. Nagyon szeretem ezt a részt:

A táborban töltött agonizáló pillanatokban, rabok sorai közt éjszaka, a fagyos hidegben, ahol a lanternák fénye világított, gyakran feltört valami a torkunkban, amit szerettünk volna az egész világba kikiáltani, hátha meghallották volna. Az ilyen ötletek nem könyvekből származnak, s nem a harmónia és az összhang kedvéért jöttek létre. Börtöncellákban és a tábortüzek mellett születtek, olyan személyekkel folytatott beszélgetések19 Alekszander Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszovics egy napja; magyar fordítás: Wessely László (Európa Könyvkiadó, Budapest). A kötet első oldalain arról olvasunk, hogy Iván Gyenyiszovics Suhov figyeli a baptista Aljosát bibliaolvasás közben.

37