Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 2. szám - TANULMÁNY - Malcom Muggeridge: A keresztyén társadalomnak vége - de Krisztusnak nem (Ford.: Hegyi Zita és Rácsok Gabriella)

Makóm Muggeridge

Nincs egyetlen olyan könyv sem manapság, amit érdemesebb lenne elolvasni, mint ezt a meghökkentően prófétai könyvet, Az ördögöket. Dosztojevszkij a tizenkilencedik századi Oroszország kontextusában pontosan előre látta mindazt, amit mi korunk történelmeként éltünk meg. Regénye valójában témámnak, a keresztyén társadalom hanyatlásának - amit az emberi értelem arroganciájával szükségképpen együtt járó halálvágy idézett elő - tökéletes művészi kifejtése.

Ok hárman: Pascal, Blake és Dosztojevszkij tökéletes illusztrációt szolgáltatnak ahhoz a gondolathoz, amit magam is régóta vallók, hogy a történelem példázatokból áll, minélfogva Isten olyan nyelven kommunikál, amelyet inkább a képzelet mintsem az értelem, inkább a hit, mintsem a tudás képes megragadni. Tudják, sok öröm is van abban, ha az ember öreg és szenilis. A legnagyobb öröm ezek közül az, amikor az ember rájön, hogy a történelem az esetek nagy részében abszurd. Hogy jön erre rá? Amikor valaki már a hetvenes évei derekán jár, azok az események, helyzetek és körülmények, melyekre még élénken és tisztán emlékszik, már történelemmé válnak. Amikor azonban történelemként leírva olvassuk őket, akkor egyáltalán, még csak egy kicsit sem meggyőzőek, nem mutatnak egy parányi hasonlóságot sem azokkal az eseményekkel, amelyekről az ember azt hiszi, hogy eredetileg azokból alakultak ki a történetek. Az embernek legalább az az öröme lehet, hogy tudja, egyáltalán nem kell bajlódnia a történelemmel. Az egyetlen ok, ami miatt mégis érdemes tanulmányozni, hogy éppen mi történik az az, hogy megértsük a rajta keresztül szóló példázatot. Máskülönben az egész csak olyan, mint egy végtelen szappanopera, ahol az események vég nélkül ismétlődnek, bár a szereplők változnak.

Tulajdonképpen ez nem csak a történelemre nézve igaz. Ahogyan Henry Newman mondja: „A természet példázat".5 A teremtés egésze, még bűneink is, minden, ami történik: minden tett és gondolat, egy falevél lehullása, egy atombomba robbanása, a lét totális élménye, az egyén vagy a közösség által megélt dolgok, mind Isten kódolt üzenetét hordozzák magukban. Ahhoz, hogy ezeket megfejtsük és dekódoljuk, szükségünk van a kulcsra. A kulcs pedig, amit ehhez kaptunk

5 John Henry Newman: Apologia pro Vita Sua. Azokra az olvasmányaira utal itt, amelyeket Alexandriai Kelemennél és Origenésznél talált:

Számomra ezek a szövegek arról szólnak, hogy a külső világ, a politika és a történelem nem más, mint önmagán túlmutató megnyilvánulása a valóságnak érzékeink által is felfoghatóan. A természet példázat volt; a Szentírás allegória volt; a pogány irodalom, a filozófia és a mitológia pedig - ha helyesen értelmezzük - az Evangélium előkészítései.

16