Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 2. szám - IGEHIRDETÉS - Berényi József: Oktass, hogy éljek!
Berényi József Oktass, hogy éljek! „... és az Úrnak dicsősége körülvevé őket..." Lukács 2,9 Sötét, hazug világban élünk. Mi magyarok felettébb is, miközben látszólag messzemenően igyekszünk biztosítani az emberi jogokat. Rideg, kérlelhetetlen és kegyetlen világunk, ha fennen hirdetjük is a másképpen gondolkozók befogadását. Azok a legkegyetlenebbek, akik a leghangosabban szónokolnak ezért. Gőgös, elbizakodott, egyenesen istenkedő légkör vesz körül bennünket, főképpen azok részéről, akik kezükben érzik a hatalmat, ha ténylegesen pillanatnyilag bizonyos mértékig kötve van is kezük. Egyesek mérhetetlen kevélységükben már nemzeti imádságunkat is szeretnék szemétdombra hajítani, mivel abban Istent kérjük áldásért, védő karjáért, szebb holnapért. Valljuk meg alázatosan, mi magunk is azzal áltatjuk magunkat életünk zűrzavarai között: „én minden tőlem telhetőt megtettem”. Nem én vagyok az oka annak, ami van. Ma, ebben a légkörben szólal meg az örök Ige, „a halk és szelíd szó", mint egykor a hegyeket megszaggató, kősziklákat meghasogató, szél pusztítása és tűz után - szintén válságos időben (lKir 19,11-12) - Illéshez. „... és az Úrnak dicsősége körülfogta (körülragyogta) őket." Mármint a betlehemi pásztorokat a sötét éjszakában. Jó lenne úgy papírra vetni néhány gondolatot a karácsonyi csodáról, hogy az ünnepi öröm legyen számunkra, amely ott sugárzik szívünkben hétköznapjainkban is, bármilyenek körülményeink. Hegyeket, sziklákat hasogató viharok, földindulások, tüzek után is. A világ akkor is sötét és hazug, rideg és kegyetlen, önző és képmutató volt - Isten fiának nem jutott másutt hely, csak barmok istállójában! -, mikor az igazság fénye váratlanul beragyogta az éjszakát és elhangzott az azóta is egyetlen jó hír az egész föld számára: „Született néktek ma a Megtartó!" (Lukács 2,11) Ott, ahol megígértetett, a Dávid városában. És a pásztorokat körülragyogta ez a fény. Ezért indultak és mentek el egészen Betlehemig. Egyszerre addig elfojtott, semmibe vett, el is felejtett isteni igazságok váltak valósággá. Valósággá lett, amit Isten már a bűnesetkor megígért az első emberpárnak, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos. (lMóz 3,15) Amit Ábrahámnak mondott: „megáldatnak tebenned a föld minden 3
