Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII.
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE kedvelték a nagy változásokat. Az adakozókedv is hamar kimerült és ahhoz visszamondták, valaki úgy nyilatkozott a fiatal lelkipásztorról, hogy „Szeressük, pedig senki még így ki nem szedte a pénzt a népből, mint ez..." Nem vitás, hogy évtizedek mulasztását csak intenzív adakozással lehetett pótolni. Meg úgy, hogy saját kezűleg elvégeztük azt, amit lehetett. A jókora parókiakert bekerítése is alkalmat adott a presbitereknek, hogy a közmunkában részt vegyenek. Amikor ezt csináltuk, egy kivágott akácfa dőltében kis híján eltalált. Jó reflexszel elugrottam még idejében és hát őrzött a Gondviselés, amit később is számos alkalommal megtapasztaltam. Az orgonát Kelemen Árpád tállyai mesterrel egy nyáron építettük fel. Érdekes művész ember volt, büszke arra, hogy neki is, mint Beethovennek, „ökörkoponyája" van. Tállyán egy toronyszobában lakott, látszólag igénytelen volt, valójában sajátos igényekkel jelentkezett. Egy orgonagyári tanítványával jött, akiről hallottuk, hogy később öngyilkos lett. Nem lévén segítője, a hangolást már együtt végeztük. Az én dolgom az volt, hogy nyomjam a billentyűket kívánsága szerint. Ő meg a templom különböző pontján ellenőrizte a hangokat. Kissé oldalirányú fejmozgása volt, mintha mindig tagadásban lett volna. így aztán nem mindig voltam biztos benne, hogy jó helyen nyomom a billentyűket neki. Miután az erdei fuvolát is beépítettük javaslatára, elégedettnek látszott és kifejezte, hogy ezáltal nem bővíti a költségeket. Míg ezek a munkák folytak, szálltak az évek, a gólyák is költöttek és menetrendjük szerint elvonultak és megjöttek. Hozzánk is megérkezett második fiunk Barnabás, aki a Dávid nevet is kapta 1965-ben. „Boldogok voltunk..." - mondhatjuk a költővel, mert áldás volt munkáinkon, növekedett és gyarapodott az Egyház is és közben szinte észrevétlenül, megfeleltünk az Élet nagy és szent kihívásainak, követelményeinek. A mai olvasó talán nem kedveli az ilyen nagy szavakat. Nem is a mi dolgunk, hogy megkedveltessük vele. De azt azért el lehet mondani, hogy vannak életünkben olyan ellenőrző pontok, ahol megvizsgálható az, hogy helyünkön vagyunk-e, vagy még tovább kell keresni a helyet. Igriciben a nagy parókia kert gondozása és folyamatos építkezés szinte naprakészen diktálta az elvégzendő feladatot. Gyakran úgy látszott, hogy nem is a lelkipásztori feladat áll előtérben, hanem a mindenesé. Népünk természetesnek tartotta, hogy a pap kapál, ha181
