Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Benke György: Rímes arcképek az abaúji egyházmegye múltjából
Benke György Aki a ruhához a díszt oda fűzi A másik oldalon, a gönd pap, Fűzy. Mint mikor a szabó a ruhát letűzi, Amelyet hordanak Gönc városnak szűzi, Vagy mikor vesszővel, mely legjobb, a fűzi, A kosarat össze kosárkötő fűzi: Úgy tesz a Tractussal a gönd pap, Fűzy, Annak színe-javát mindig összefűzi. Nem szóval, beszéddel, melynek mindig bűzi Vagyon, hanem borral, mely a gondot űzi. Ezzel aztán ő a Tractust lecsepüzi. Mikor egyik cseppet a másik csepp űzi Pohárból torokba; így támad a tűzi A beszédnek, mellyel össze lehet tűzni. De mégis jobb itteni a pagátot2 űzni, Mint zöld asztal mellett rossz írást betűzni. Ki azért közülünk a gondot elűzi, Éljen még sokáig a gönd pap, Fűzy! * Az újakkal kezdtem, de most jön az maga, Egyházmegyénk legkimagaslóbb alakja, Akire az Újj név születéstől pászos, A tanácsbírák közt sorra jön Újj János. Hiszen hogyha az én bölcsességem napja Oly magasan járna, mint az ő kalapja, Vagy lenne oly hosszú a szellemi részem, Mint amilyen hosszú ő maga egészen: Olyan könnyen menne ez a versfaragás, Miként kőművesnek a téglafal rakás. Bárcsak örökölném az ő jó pennáját, Amellyel hajdanán a Tractus szénáját Jó kazalba rakta a jegyzőkönyvekben. Mert hát nótárius volt ennek előtte, De e hivatalról a Tractus fellökte, 2 pagát - ? Feljebb eggyel, höher, mint a német mondja, Tractusunknak ezzel lön kevesebb gondja. Bizonyomra mondom, elég gondot adott A Tractusnak, hogy az végezni nem tudott Annyit, hogy a jegyző elfoglalva legyen, Mivel az ő tolla olyan gyorsan megyen. Mikorra a gyűlés már be volt rekesztve, akkorra a jegyzőkönyv meg lett szerkesztve. Az esperes meg még haza sem ért onnan, A jkv mindjárt ott volt azon nyomban. A jegyzői tolinak csak ment, csak ment hegye, Gazdája nem tudta már, mit tegyen vele, Hogy mégis tudjon a tolinak dolgot adni, Hogy ne kelljen annak üresen szaladni, Felvállalt ő minden elvégezni valót,- Tán még Trójába is ő vitte a falót. A Tractus meg látva, hogy ez nincsen helyén, Könnyíteni akart ez embernek terhén. Kivette kezéből a jegyzői pennát, Assessorrá tette, „itt a helyed, vedd át!" Ő ugyan egy kissé gondolkozott rajta, Mint akit a lélek más irányba hajta, Később azért mégis rágondolta magát, Sutba hajította a jegyzői pennát. Ezen idő óta a toll sem szalad már. Újj János is pihen ott a zöld asztalnál. De hogyha pihen is, nem nyugszik egészen, Ne is nyugodjék még egy pár tized éven. Hiszen ő nélküle a Tractus hiányos, Soká legyen még ott „flügelmann" Újj János. Amiképpen mostan lelkének hüvelye Kimagaslik onnan, különösen feje, Úgy magasoljék ki az életkorban is A többiek felett: legyen e sorban is Legelső közöttünk. Éljen azért számos Boldog esztendőket assessor Újj János! 170
