Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - RÉGISÉGEK, EMLÉKEK - Dienes Dénes: Kisfaludi Orbán református prédikátor végrendelete

Dienes Dénes

mogatták. Ajánlása elsősorban Bedegi Nyáry Istvánnak, Szabolcs vármegye főispánjának és feleségének, Telegdi Annának, Bedegi Nyáry Pál özvegyének, Várdai Katalinnak szól. Bizonyára ők jelentős anyagiakkal támogatták külföldi tanulmányait. Királyhelmecen a Nyáry családnak részbirtoka volt,6 Kisfaludi ottani rektorkodása idején kerülhetett alumnusi viszonyba pártfogóival. Feljegyzi dedikáció- jában Válaszúti Pál kisvárdai, iratosi T. János toronyai lelkészek és Fejérvári István pataki kántor nevét is, továbbá Csutha Miklós kisvárdai kapitányt említi. Valamiért nekik is köszönettel tartozott. Tehetségét, átlagon felüli képzettségét s talán jó kapcsolatait is jelzi, hogy hazatérve az egyik legjelentősebb mezőváros, Gönc hívta meg lelkipásztorának, 1626-ban már itt találjuk.7 Göncön 1630-ig maradt.8 Ezután Bodrogkeresztúron lett főprédikátor haláláig, 1645-ig. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben többször feltűnik a neve. Miskolczi Csulyak István esperes bizalmi embere, szűkebb munkatársi közösségének tagja.9 Az egyházmegye vezető prédikátorai közé tartozott. Gyülekezete is szerethette és becsülhette, hiszen az évenként gyakorolt papmarasztás idején, másfél évtizeden át ragaszkodott hozzá. Igaz, az 1641. évi vizitáció során kifogásolták, hogy a hétköznapi könyörgéseket kollégájával együtt olykor elhanyagolja. Illetve maguk helyett „néha oly deákot állatnak fel könyörgést tenni, aki az Mia- tyánkot is nem tudja elmondani".10 11 A végrendeletből kiderül, hogy meglehetősen nagy gazdaságot vitt, ez elfoglalhatta hétköznapjait. Fentebb jelzett kapcsolataira nézve újabb utalás, hogy Thuri Péter 1627-ben kiadott disputációját több lelkipásztor között neki is ajánlja, méghozzá a Nyáry család tagja és familiárisai társaságában.11 Az pedig, hogy Tölcseki Mihály Leidenben 1632-ben kiadott munkáját Al- vinczi Péter kassai magyar pap, abaúji alesperes, Szepsi Mihály abaúji

6 Borovszky Samu (szerk.): Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely. Budapest, é. n. 60.

P7 Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, 1929 (XIII), 14. p. Zoványi Jenő itt felvetette, hogy hamarosan meghalhatott, mert menőfélben volt a telkibányai lelkészségre, de ott mégsem ő lett a lelkész.

8 Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története. Karcag 1926,117. p.

9 Történelmi Tár 1906, 389, 396. p.

10 SRKLt. Kgg. I. 2. 69. föl.

11 RMK III. 1408.

160