Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Győri István: Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt
Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt szükségessé vált a latin nyelv oktatásának bevezetése a teológia első évében „a héber és a görög nyelv mintájára”. A kar foglalkozott a nagykönyvtár fejlesztésével. Kimondták, hogy a szemináriumi könyvtárak mellett szükséges „teológus studírozó szoba” kialakítása. Az egyházi újságokat és folyóiratokat addig az „ifjúsági kaszinó” kezelte. Ezt a kar nem tartotta jó megoldásnak és úgy döntött, hogy ezek is kerüljenek át a nagykönyvtár kezelésébe. Foglalkoztak a legközelebbi csendesnap kérdésével, ahova Joó Sándor budapesti lelkészt hívták meg, továbbá a lelkésztovábbképzéssel, az önálló tanulást szolgáló kötelező szilencium betartatásával, általában az ifjúság lelki nevelésének kérdéseivel. Ezenkívül napirendre került a teológus sportegylet, a kórus és az olvasóegylet ügye, felvételi és egyéb hallgatói kérvények. Mindezek fényében úgy tűnik a későbbi szemlélőnek, hogy egy békés, újításokkal, tervekkel, fejlesztésekkel fémjelzett évet kezdett az Akadémia, amikor az 1949/50-es tanévre készültek. Voltak azonban olyan napirendi pontok is, amelyek a társadalmi-politikai változásokból adódó szorító gondokról tanúskodnak. A földreform során a Főiskola elvesztette korábbi földvagyonának és ezzel gazdasági alapjának nagyobb részét. A megmaradt kisebb rész művelése is egyre több nehézségbe ütközött. A korábban megígért államsegély kilátásba helyezett csökkentése, a további államosítások terve Demoklész kardjaként fenyegette a pataki Főiskolát, de az összes egyházi iskolát is. Hogyan próbálták ezeket a hatásokat kivédeni? Eldöntötték, hogy a Teológia üdülőházait fel kell ajánlani a Konvent- nek. így ezek is támogatást kaphatnak a közegyháztól a többi egyházi üdülő mintájára. Másrészt talán ezzel akarták azok államosítását elkerülni. Ettől az évtől kezdve minden teológus évfolyamnak kellett vállalni egy-egy kertparcellát művelésre, amiben olyan zöldségeket kellett termelni, amelyek tavasszal vagy ősszel fogyaszthatok, azaz tanítási időben. Ez fontos lépés volt az önellátásra való átállás felé. Az ifjúsággal egyetértésben született egy olyan döntés, hogy az elsőévesek a legáció teljes összegét, a felsőévesek 70%-át kötelesek befizetni saját ellátási és iskolai díjuk fedezeteként. „Az egész kérdés a legáció gyülekezeti adományként való kezelésével függ össze a theológusok iskolai meg- élhetősége lehető biztosításával.” - áll a jegyzőkönyvben. Ehhez kapcsolódik az is, hogy felkérték Darányi Lajost, segítsen megszervezni, hogy minél több gyülekezet vállalja el egy-egy teológus tanít- tatási és ellátási költségeit. Az 1949/50-es tanév egészére is ez a kettősség volt jellemző, ami a hutai évkezdő tanári csendesnapok jegyzőkönyvéből is kivehető. Egyrészt tele voltak tervekkel, fejlesztési elképzelésekkel, másrészt pedig nagyon szorító gondok között indult ez a tanév. Melyek voltak a legfontosabb fejlesztési tervek? 95
