Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Győri István: Akadémiánk végnapjai - ötven éve történt

Dr. Győri István

bői a forrásokból megpróbálom időrendi sorrendben haladva feleleveníteni az 50 évvel ezelőtti történéseket.

Az 1949/50-es tanév is tanári csendesnapokkal kezdődött. Ezeknek a csendesnapoknak a helyszíne hagyományosan az Akadémia középhutai üdülőháza volt. Az üdülőház egy egyszerű falusi ház volt, benne egy udvari szoba, egy konyha, egy nagyobb kamra, ami hálóhelyül is szolgált. Szükség esetén a padláson is lehetett aludni. Vizet az udvari kútból vagy a ház előtt folyó tisztavizű patakból lehetett hozni. A ház berendezése nagyon egyszerű volt. Általában a diákok jártak ki ide egy-egy tanár vezetésével, hiszen a falu az erdőn keresztül 5-6 óra járásra van Pataktól. Ilyenkor a legszükségesebb felszerelést, takarót a diákok vittek maguknak.

Ezeknek a tanári csendesnapoknak a célja a közös elcsendesedés, erőgyűjtés volt, de szabályos kari gyűlést is tartottak, amikor döntéseket is hoztak a tanév kezdésével kapcsolatosan. Az 1949. aug. 11-12-én Középhután megtartott tanári csendesnapról két dokumentum is maradt fenn. Az egyik a szabályszerű hivatalos jegyzőkönyv, a másik pedig Farkas László verses krónikája „A hutai csendesnapok” címmel. A kettő együtt ad teljes képet, és hűen tükrözi az akkori tanári kar belső viszonyait. Farkas László új ember volt a karban, első alkalommal vett részt a csendesnapon, de jó emberismeretéről tanúskodik, hogy egy-egy találó megjegyzéssel sikerült a tanárokat jól jellemezni.

Hadd álljon most itt néhány részlet Farkas László leírásából:

Theol. tanárokról hadd szóljon az ének,

Kik egy nyári reggel kiszekerezének;

Azaz, hogy beszédem tiszta igaz légyen,

Bevallom, szekéren mentenek csak négyen.

Mert közülök ketten: Szabó és Koncz Sándor Gyalog mentek, miként két útszéli vándor,

Kettő meg honn maradt a szép Bodrog-parton,

Megmondom, kik voltak: Trócsányi és Marton.

De menjünk sorjában. Reggel hét óra tán S ott áll már a szekér iskolánk udvarán.

Fenn a bakon Bajusz, aki szemlátomást Nagy kíváncsisággal várja az indulást.

Ládával, lócával megrakva a szekér,

Ilyen félibül több nem is köll, nem is fér.

De van szerencsére harapnivaló is,

Hogy éhen ne vesszen az ember is meg ló is.

Hét embernek való pokróc meg lepedő,

S hogy gyomruk se legyen hiába epedő:

90