Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Frank Sawyer: A filozófia az első princípiumok nyomában (Ford.: Füsti-Molnár Szilveszter)
Dr. Frank Sawyer amit termem kell? Mit remélhetek? Mit jelent az, hogy ember vagyok? Felmerülhet bennünk a kérdések láttán, hogyan lehetséges az, hogy a filozófiát ennyiféle módon közelíthetjük meg? Ez éppen azért lehet így, mert a filozófia alapvető természetéhez tartozó dolog az, hogy a filozófiai vizsgálódásokban a megszerzett információkat hozzuk egymással kapcsolatba. Míg az egyes (specifikus) tudományok a valóság egyes aspektusaival foglalkoznak, vagy a fizikaival, biológiaival, pszichológiaival vagy szociálissal. Ezzel szemben a filozófia a tapasztalásból szerzett információknak nem csak egyes összetevőire koncentrál, hanem átfogóan az egészet tartja szem előtt. A valóság koherenciájának a kérdése elkerülhetetlenné válik akkor, amikor azt kutatjuk, hogyan hozhatók egymással összefüggésbe a dolgok. Ehhez a feladathoz kapcsolódik az is, amikor arra kérdezünk rá, hogy mit jelent ez vagy az. Ebből a szemléletből következik, hogy a valóság létezésének alapvető módozatai egyben azoknak jelentését is magukban hordozzák. Ez az, amikor mindent kapcsolatba állítunk egymással és amikor a dolgok egyben önmagukon is túlmutatnak. Elérkeztünk ahhoz az elgondoláshoz, mely szerint semmi sem létezik “önmagában”. Ha arra gondolunk, hogy személy, szék, templom vagy kozmosz, akkor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mik ezek. Mit jelentenek ezek a szavak? Mi az a jellegzetesség, ami azzá teszi őket, amik? Előbb vagy utóbb azt is megkérdezzük, honnan származnak? A filozófiát mindig is foglalkoztatta az eredet, az arché kérdése. Az eredet arra irányul, hogyan keletkeztek a dolgok, továbbá mi a rendeltetésük. Amikor a görögök a víz, tűz, fold és levegő elsődleges forrásairól beszéltek, akkor nem csupán arra gondoltak, melyik keletkezett először, hanem arra is, hogy mi köti össze őket, milyen erő, törvény vagy akarat irányította a valóság alapelemeit. Az ókori görögök tehát az arché kérdését összekapcsolták valamilyen 'logossiaY vagy rendszerrel. Ez elvezet a tervezés, szándék és cél (telos) kérdéséhez. Platón olyan elgondolással állt elő, mely figyelembe vette a kozmikus értelem (nous) által irányított örökkévaló mintákat. Arisztotelész a tervszerűt kereste a dolgok létezésében és belső tulajdonságaiban. Szerinte minden makk némiképp egyforma, mégis mindegyik individuális. Ennek oka a forma és az anyag összekapcsolódása. Minden makk egyforma, mivel magukban hordozzák a makkformát, ugyanakkor különbözőek, mivel különböző anyagiságban realizálódhatnak. Egy makk tölgyfává válhat. Ez a potenciális formája. Ha a tölgyfából polcot készítünk a filozófiakönyvek számára, akkor az anyagnak (a tölgyfának) új formát adtunk. Arisztotelész így jut el a 4 alaphoz: 1. Formai ok, mely olyan, mint egy szobor, amit a szobrász a márványból készíteni szeretne. 2. Materiális ok, mint a márvány, melyből a szobor készült. 3. Kiváltó ok, eszköz, szerszám, melyek a szobor megformálásához szükségesek. 4. A végső ok, mely az ilyen munkához szükséges cél. Az arché alapvető kérdésének vizsgálata - mely a kozmosz, a szándék és a jelentés eredetével foglalkozik - nem más, mint az Arisztotelész szerinti 4 ok a 76
