Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Hogyan prédikált Jézus?
Hogyan prédikált Jézus? Jézus igehirdetői munkájában - mint egész életében - megvalósult a szó és a tett egysége. A jelek, a csodatételek igehirdetésének kísérőjelei15, ugyanarról beszélnek, amiről a Mester szavai tanúskodnak: Isten országa elérkezett. II. A visszajelzések Urunknak fontosak voltak az igehallgatók. Tanításának indítéka nem az elmondás kényszere volt, hanem mindig a befogadók szüksége (Márk 6,34: megszánta őket... és kezdte tanítani). Fontos volt neki, hogy hallják azt, amit mond. Ezért lett "hegyi" Beszéd a Máté 5-7 tanítása, mert "meglátta a sokaságot" és felment a hegyre (Mt 5,1), hogy hallható legyen a tanítás. Ugyanígy a Luk 5,lkk-ben azért száll be a hajóba, és megy kissé beljebb, hogy az egész partról hallják. Jézus mintegy liturgiái teret hoz létre, mert ez is szolgálja az Ige befogadásának ügyét. Az a tény, hogy Jézus számára ilyen fontosak voltak az igehallgatók, nagy hatással volt az evangéliumok szerzőire is. A hallgatók aktív szereplői a tanítási cselekménynek. Olykor ők egy-egy tanítás kiváltói (ld. Luk 10,25kk. "Ki az én felebarátom?" - a válasz: az irgalmas samaritánus története), máskor céltáblái (Márk 12,12), vagy példái (Mk 10,17kk gazdag ifjú). Az evangélisták hűségesen leírják a visszajelzéseket is. Azt, ahogyan az igehallgatók reagáltak a hallottakra. így ezek olyan mozzanatok, amelyek az egész leírást a megtörtént eseményhez kötik, tehát -közvetett módon - sokat elárulhatnak arról, hogy hogyan prédikált Jézus. a. / Jézus hatalommal beszélt. A legjobban ismert igehallgatói visszajelzés ezzel kapcsolatos. A Luk 4,32-ben olvassuk: "álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt". A Márk 1,22 valamint a Máté 7,28-29 még azt is hozzáteszi, hogy nem úgy tanította őket, mint az írástudó/i/k. De mi ez a hatalom, mi ez az exousia? Az Atyától való felhatalmazás ez: Jézus "igehirdetői szolgálata Isten hatalmának a megnyilvánulása"16 17. így válik a csodatettek mellett az igehirdetés is Isten országa jelévé, az isteni akarat és erő megnyilvánulási formájává. E felhatalmazás nélkül lehet magyarázni az Isten dolgait, bölcselkedni elvont igazságokról, vagy szőrszálhasogató módon értelmezni a törvényt - ahogy ezt az írástudók is tették -, de ellenséges erők felett nem lehet győzedelmeskedni'7, s nem lehet emberi életeket átformálni, új pályára állítani, ahogy ezt Urunk mindvégig tette. Igehirdetés és (mennyei) felhatalmazás összetartozik. Az igehirdetés Isten országának erődemonstrációja. b. / Jézus keményen beszélt. Ez olyan értelemben is igaz, hogy Urunk ellentmondást nem tűrő hangon lépett fel a démoni erőkkel szemben. A parancs kemény beszéd - ezzel küldi ki az emberből a tisztátalan lelket (Luk 15 BorossGéza: Homiletika 331. o. 16 Boross Géza u.o. 330. o. 17 Ld. a Luk 4,32 szövegkörnyezetét, ahol éppen erről van szó. 51
