Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Kádár Ferenc: Mid-America Journal of Theology Theme Issue: Preaching
Könyvismertetés Az újreformátori lelkületet tükröző tanulmány végkicsengése ez: úgy kell tekintenünk az igehirdetésre, mint amit Isten az O kijelentett üdvígérete szolgálatára rendelt. A következő tanulmány épp e különszám szerkesztőjének — J. Mark Beach-nek - tollából való7. Ebben a két nagy reformátor, Luther és Kálvin igehir- detéssel kapcsolatos teológiáját összegzi a szerző. A gazdagon illusztrált, rendszerező jellegű tanulmány szerint a két nagy reformátor igehirdetés-teológiájának közös vonása az a meggyőződés, hogy a biblikus, hitből fakadó igehirdetés Isten Igéje, Krisztus valóságos jelenlétének eszköze a Szentlélek által. Az egész tanulmányt áthatja ez a bátor reformátori szemlélet: az igehirdetés sakramentális jellegének felmutatása, amely ma sokak számára meghökkentő lehet. A következő két cikk összekapcsolható, hiszen hasonló témát dolgoznak fel. Az egyiknek Cornelis P. Venema8, a másiknak Alan D. Strange9 a szerzője. Venema összefoglaló áttekintést nyújt a reformáció jelentős hitvallási iratainak az igehirdetésről szóló tanításáról10 11. Strange pedig ezek közül a Westminsteri Hitvallást elemzi részletesebben, s mutatja ki azt, hogy mennyire elsődleges, mennyire központi szerep jut e hitvallási irat szerint az igehirdetésnek az egyház életében. Venema összegzésére térünk vissza. A reformáció hitvallásaiban az igehirdetésről szóló tanítás az egyházról szóló tan összefüggéseiben jelenik meg. Ezek az iratok hangsúlyozzák: az ember üdvözlésében Isten szabad, de vannak eszközei, amelyekhez köthető üdvözítő munkája. Ezek között kiemelkedően fontos az evangélium hirdetése az egyház felszentelt szolgái által. A hitvallások erősen hangsúlyozzák Krisztus Lelkének munkáját, és azt vallják, hogy a kulcsok hatalmával való élés az igehirdetésen keresztül történik elsődlegesen11. 7 J. Mark Beach: The Real Presence of Christ in the Preaching of the Gospel: Luther and Calvin on the Nature of Preaching, p.77-134. 8 Cornelis P. Venema: The Docrine of Preaching According to the Reformed Confessions, p.135-183. 9 Alan D. Strange: Comments on the Centrality of Preaching in the Westminster Standards, p.185-238. 10 A következőkről: Gall Hitvallás, 1559. Skót Hitvallás, 1560. Belga Hitvallás, 1561. Heidelbergi Káté, 1563. II. Helvét Hitvallás, 1566. Dorti Kánonok, 1618-19. Westminsteri Hitvallás, 1647. 11 ld. p.178-183. 143
