Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: A szépség fogalma az Ószövetségben
Nagy Károly Zsolt főépületet beburkolta ciprusfával, azt pedig finom arannyal burkolta be, és pálmafákat meg füzéreket készíttetett rá. Díszítésül beborította a templomot drágakövekkel. Az arany parvajimi arany volt. Arannyal borította be a templomot, a gerendákat, a küszöböket, a falakat és az ajtószárnyakat is. A falakra pedig kerúbokat vésetett. Azután elkészíttette a szentek szentjének az épületét. Ennek a hosz- szúsága a templom szélességének megfelelően húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és beburkolta azt hatszáz talentum finom arannyal. A szegek súlya ötven aranysekel volt. A felső szobákat is beburkolta arannyal.”46 Salamon áldozata is kifejezi az „Úrnak szépségét”: „És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.”47 Ez méltó az Úrhoz. Azonban Salamon tisztában van azzal is, hogy mindez - jóllehet a templomhoz, mint „formához” illő „tartalom”, de — csak külsőség. „ Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? - Kérdi Salamon - Imé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, a melyet én építettem. De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, a mellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a mellyel könyörög a te szolgád e helyen.”48 A Sión tökéletes szépségét ez adja, ez a tudat és tapasztalat, hogy ott Isten „megtalálható”, hogy ott az emberek közt lakozik az Isten. Ezt a gondolatot a már említett példák alapján általánosítva visszavezethetjük a Tóra fogalmára. A tób szó, mint szépség azt jelezte, hogy az illető dolog megfelel a Tórának, azt legtágabban értelmezve az Isten útmutatásának, azaz, az Isten által neki - az illető dolognak - meghatározott célnak. Ily módon mindennek megvan a maga tórája49. A teremtés történetében például az égitestek tóráját így határozza meg Isten: „És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lön. Teremté tehát Isten a két 46 2Krón 3,5-9 47 lKir 8,63 48 lKir 8,27-29 49 Itt szándékosan írom kis betűvel a tóra szót. A teológiai irodalomban a nagybetűs forma alatt általában konkrétan a mózesi Tórát értjük, a kisbetűs formával e tágan értelmezett „telosz” jellegű fogalmat értjük. 120
