Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Békési Sándor: Egyház és kultúra
Békési Sándor a harang, mikor kezdődnek az imaórák, és a különböző időszakokban mi szólal meg az énekekből, mint ahogy nem mindegy, milyen a belső istentiszteletét megélő ember őrjárásra beosztott napja, hete, hónapja, éve, s így Istent dicsőítő válaszként hogyan szentesül és válik ünneppé a munkája, vagy rendszertelenségében miként röpül el tartalmatlanul az élete. A kultúra tehát a cultus Dei-ból bomlik le, illetve a cultus Dei- ben fut össze; együtt lélegzik a hitvallással és dicsőítéssel a belső és a külső istentisztelet, a világ és az egyház egységében. Teológiai fakultások és a lelkészképzés felelőssége óriási abban, hogy minőségi oktatással olyan teológusokat és lelkipásztorokat bocsátanak ki, akik az Új Létben a Lelki Közösség kultúrát teremtő és alakító munkájának koordinátorai lesznek. Minden szó, minden perc és minden vonal kultúrát kell, hogy hordozzon, mintha Krisztus keresztjét hordozná. Egy oda nem illő szóval, taktusát vesztett életmóddal, egy-egy hanyag fintorral kultúrát lehet dönteni, s mellette hiába az embert őrlő igyekezet. Ami az oltárra kerül, annak hibátlannak kell lennie, a Krisztus oltárának magas igényei vannak. De ezt a Krisztusra épülő, kultúrát teremtő egyetemes igényt nem adhatja föl az egyház szolgája, ha nem akar csupán kimutatásokat gyártó, szomorú parókus lenni. A világi akadémiák sem adhatják lejjebb: tudományukat és művészetüket a vallás igazságához kell mérniök, ha valóban meg akarják ismerni a világot, az embert és az Istent; ha tevékenységüket a világegyetem kulturális egészének rendjébe akarják elhelyezni. Ha nem teszik, semmivel sem lesznek bölcsebbek és boldogabbak a középkor emberénél, s a technikai fejlődés infantilis, öncélú játék marad. Tudósnak és művésznek belső istentiszteletére van szükség, hogy az ember a reá bízott világgal egységben dicsőíthesse az Istent, őrizze és művelje a Földet, és gondját viselje a másiknak. Az egyház, mint a Krisztus közössége, egyébként is a világban él és dolgozik; tagjai külön-külön belső istentiszteletük felelősségében az egyetemes kultúrát hivatottak alakítani a maguk rész-hivatásában. e) A kultúra: Krisztus konformitása Ha a kultúra a belső istentisztelet megnyilvánulásával áll elő, akkor mindenekelőtt etika és csak azután tudomány és művészet. Ezért rossz és hamis összehasonlítás egy kicsiny szórványgyülekezet magánházban történő Istentiszteletét összevetni Bach 92
