Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Tanászi Árpád: Húsvét- és naptárkérdés (2)
Tanás^i Árpád HÚSVÉT- ÉS NAPTÁRKÉRDÉS /II. rész/ VI-XIX. század Lokális húsvétünneplési ellentmondások a nyugati egyházban Kelet és nyugat egyházai közötti húsvétünneplési ellentétek Pionisius Exiguus, majd Beda Venerabilis munkálkodásának és meggyőző' erejének következtében megszűntek. Ezt követően ily jellegű ellentétek már csak Róma és az egyes nyugati egyházak között észlelhetők. Ezek az ellentétek a különböző' földrajzi területeken a következők voltak: a. / Gallia majdnem teljes egészében hű maradt a már korábban elfogadott Victorius-féle ciklushoz. Azonban e ciklus kettó's adata miatt eltérések és szakadások keletkeztek. Végül is Toursi Gergely (+594) püspök 590-ben a római húsvétünneplési dátum szerint ünnepelte a húsvétot. b. / Spanyolországban az alexandriai húsvétünneplési módszert már Dionisius előtt ismerték és használták. (Alexandriai Chirill húsvéttáblája alapján.) Mégis a 633-ban tartott zsinat vezetője, Sevilai Isidor megállapítja az egyenetlenséget és határoz „megtörtént, hogy a számításból következő túlzások miatt eltolódtak és ellentmondásossá váltak a húsvétdátumok és azok 0 kihirdetése. Ezért a jövőben az érsekek egyezzenek meg levél útján - epifánia előtt három hónappal - a húsvétünnepléssel kapcsolatban, majd értesítsék a püspökségeket arról, hogy melyik napon fognak ünnepelni mindnyájan.”1 A 655-ben tartott zsinat egyes kánonja előírja a húsvét, pünkösd és karácsony ünneplésének egységesítését a spanyol egyházakban. I. Hadrianus pápának (772-795) Elvira, yalamint Spanyolország püspökeihez intézett leveléből kitűnik, hogy Spanyolországban nem jött létre a római húsvétünnepléssel való egység. A pápa a római gyakorlatot a niceai zsinat autoritása alá helyezve felszólította a spanyolokat, hogy ők is eszerint ünnepeljenek. c. / A húsvétünneplési ellentétek élesebben jelentkeztek Írországban és a brit szigeten. Ezek az egyházak megőrizték a 84 1 Teodor, N. Popescu: Problema stabilirii datei Pastilor, Ortodoxia 1964, nr. 3. 365366. pp 61
