Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
Dr. GaálBotond Ez a hitben való engedelmesség lesz az ember számára a legnagyobb szabadság, s a saját személyemre gondolva, ezáltal a Szentlélek munkája rajtam és bennem eredményezi számomra az igazi szabadságot, ami által azzá leszek, akivé Isten teremtett. „Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság!” - vonja le a végsó" következtetést Pál a 2 Kor 3,17-ben. Lényegében Pál apostol ebból indul ki, illetve erre az alapra építi föl az egész teológiáját. A páli életmű rendkívül sokrétű, azt aligha szabad részletek kiemelésével jellemezni. Gondoljunk a hit által kegyelemből való megigazulásra, a bűn „anatómiájára”, az ekkléziológiai tanítására, a szeretet himnuszára, a kegyelmi ajándékokra, Krisztus keresztjének és feltámadásának egyetemes érvényére, az eszkatologiai üzenetre, a keresztyén értékek felsorolására, a törvény és evangélium dialektikájára, a kegyelmi kiválasztás mázsás tételére és még megannyi fajsúlyos tanításra. Leveleiben Pál apostol nem a Krisztus-eseményt mondja el elbeszélő formában, hanem szüntelenül arra a kérdésre keresi a választ, hogy kicsoda Krisztus! Tiszta hitének és hatalmas szellemének minden erejét ennek a kérdésnek a tisztázására áldozza oda. Anélkül, hogy egyes tanításokat a többi fölé emelnénk, befejezésül az egységes apostoli mű két részletét jobban megvilágítjuk, illetve annak részleteit nagyítóval tüzetesebben megnézzük. Éppen az elmondottakból látszik, hogy Pál gazdag mondanivalójából miért került eló'térbe Augustinusnál, Luthernél, Kálvinnál és Barthnál a Római levél üzenete. Ebben a levélben szinte olyan dolgokat hallunk az apostoltól, amelyek nem csupán az egyház történetét alakították, hanem a teológiai gondolkodás révén meghatározták az egész európai kultúrát, s ezáltal a világ sorsának alakulását. Gondoljunk csupán arra, hogy mit jelentett akkor és mit jelent ma a hit által kegyelemből való megigazulás tanítása a páli leírásban. A reformátorok a Római levél alapján egy új igei látásmódot fedeztek föl, amely tulajdonképpen nem is volt új, mert ott szunnyadt Pál írásában. Ez az „új tanítás” pedig nem volt más, minthogy a hívó emberi lélek szembekerült éló', mindenható, kegyelmes Istenével, akit éppen a vallásos intézmény, maga az egyház választott el tóle. Luther a régi gondolkodásmódjával kérdezte görcsösen, hogyan „találja meg a kegyelmes Istent”. De végre az evangélium szabadsága révén megvilágosodott eló'tte, hogy „Isten igazsága” nem az, amit az ész, vagy a jogfilozófia emberi módon igazságnak ítél, hanem Isten igazsága az, ami által az igaz ember 56
