Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább

PÁL APOSTOLTÓL BäRTH KÁROLYIG ÉS TOVÁBB

vább olvasva, „mindenek Ő általa és Őreá nézve teremtettek”. (Kol 1,16) Pál apostol ezzel nyilvánvalóvá tette mindenki előtt, hogy a keresztyén tanításoknak az Ószövetségben igenis van kijelentéstörténeti gyökerük, az antik kultúrában azonban nincs eszmetörténeti előzményük. — Ezért írja a korintusiaknak, hogy a Krisztusról szóló evangélium „a zsidóknak botránkozás, a görögöknek pedig bolondság”.(1 Kor 1,23) A zsidók azért botránkoztak meg, mert Jézus nem mutatta azokat a jeleket, illetve bizonyítékokat, amelyeket ók is látni akartak annak bizonyságául, hogy valóban ö a Krisztus, azaz a Messiás. A görögöket viszont az érdekelte, hogy vajon a keresztyén tanok megfelelnek-e gondolkodásmódjuknak, beleférnek-e a görög filozófia kategóriáiba, s ha igen, akkor készek voltak azokat megvizsgálni, ha nem, akkor azt „bolondságnak” ítélték.10 11 Mivel a Krisztusról mondottak nem egyeznek az ész időtlen törvényszerűségeivel, tehát nem igazak — vonták le a következtetést a görögök. A hellén műveltségű római Festus is ugyanígy gondolta: „Bolond vagy te Pál!”(ApCsel 26,24) De axiómáknak sem voltak alkalmasak, mert Krisztus nem az emberi elme szüleménye, hanem amint hallották a bizonyságtételt, egy élő, történeti személyről volt szó, akiről azt mondották, hogy Isten feltámasztotta a halottak közül.(ApCsel 17,31-32) - A zsidók tehát isteni evidenciákat akartak látni garanciaként, a görögök pedig a logika szabálya szerinti kritériumokat kértek, hogy a „Jó”, a „Szép” és az „Igaz” eszményei alapján ítélhessék meg a dolgot. Az a tét forgott itt kockán, hogy a Krisztus-esemény megfelel-e ezeknek az emberi kívánalmaknak, vagy nem. Nem felelt meg! Frappánsan állapítja meg Czeglédy Sándor: „A zsidók is és a görögök is szemlélni akarták az evangéliumot. Az előbbiek testi szemükkel, az utóbbiak az ’ész szemével’.”11 A dolog mélyén az húzódott meg, hogy Krisztust és tanításait nem lehetett maradék nélkül a történeti világ alkatrészévé tenni a zsidó gondolkodás módján, sem pedig időtlen elméletté alakítani a görög szellemnek megfelelően. Tehát, egy Lessing által használt későbbi kifejezéssel élve, a Krisztus-esemény sem „az esetleges történeti igazságok” közé, sem pedig a „szükségszerű észigazságok” közé nein volt besorolható. De a tarka vallási képzetek, vagy a szinkretista vallási szabadosság pantheonjában sem volt helye a keresztyénség által hitben elfogadott és hirdetett Istennek. Pál hallatlan tudását dicséri, amikor észreveszi az „ismeretlen istennek” feliratú oltárt (ApCsel 17,23),

10 V.ö. Czeglédy Sándor: Hit és történet. Sylvester, Budapest, 1936. 18-35.

11 Czeglédy Sándor, i.m. 33.

53