Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Gaál Botond: Pál apostoltól Barth Károlyig és tovább
Dr. Gaál Botond denséget. A görög tudós, vagy művelt hellén polgár gondolkodása mindig a saját maga által létrehívott dualista gondolati rendszer kötöttségében rögzült, s ebból a hálóból nem tudott kimenekülni. Itt látszik világosan az, hogy a görög vallási gondolkodásnak nincsenek jövő felé mutató dimenziói, a világnak nincs különösebb célja, szinte áll egy helyben, nem változik, legfeljebb mozog. Ezt látta és értette Pál apostol is, és ezért hirdette az Areopaguson és Korintusban is a történelem egy pontjában végbement Krisztuseseményt. A zsidó vallásosság Pál korában Mindenütt ott voltak a zsidók is, éppúgy Athénben, mint Korintusban. Pál alaposan megtanulta Gamáliel lábainál, és így kitűnően értette a zsidó vallásos gondolkodás mibenlétét. Ábra- hámnak, Izsáknak és Jákobnak az Istene, akit „az egek egei sem fogadhattak be” (2 Krón 6,18), volt az egy Úr, s az ó abszolút egy volta biztosította az alapot minden más tanítás számára. Létét úgy fogták föl, mint aki együtt lakozik a népével, ugyanakkor mégis megmarad örökkévalónak és transzcendensnek. O volt az abszolút valóság, aki nélkül az embert és az ót körülvevő világot elképzelni sem lehetett. Yahweh és az általa teremtett mindenség együtt alkotják a valóságot, az ember szerepe pedig abban van, hogy a teremtő Isten akaratát elfogadja, megtanulja, értelmileg továbbmunkálja és az élet gyakorlatába átülteti. „Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” — helyeselte Pál a pantheista görög filozófusoknak ezt a megállapítását. De ez csak a captatio benevolentiae volt az athéni hallgatóságához. A zsidók itt inkább a 111. Zsoltár 10. versét idézték volna: „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme!” Ez egyben arra is rámutat, hogy a hívő zsidó ember a körülötte végbemenő eseményeket, jelenségeket nem úgy szemlélte, mint amire az értelemnek kellene magyarázatot adni. Minden, ami történik, annak azért kell úgy végbemennie, mert Isten akarta úgy, illetve Isten akarata szerint úgy van jól. Pál korában ez a szemlélet már odáig fajult, hogy az emberi értelem igazságaként csak azt lehetett elfogadni, amit igazolni lehetett a múlt hagyományaiból, vagy valamilyen isteni „jellel”. Panaszkodik is Pál, hogy „a zsidók jelt kívánnak”. (1 Kor 1,22) Végül is az eredeti törvényekből és a hozzáfűzött kiegészítésekből „axiómaszerű” tételek lettek, amelyeknek igazságához nem férhetett kétség, mert azok mind visszavezethetők voltak valamelyik isteni eredetű törvényre, vagy a szent történelmi múlt isteni jelekkel legitimált szabályaira. A 50
