Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"

Pásztori-Kupán István

A két iskola egymásra és az utókorra gyakorolt hatása

Az antiochiaiak - az első négy évszázad Alexandriájával egybehangzóan - elutasították a theopaszkhizmust, mely azonban feléledt az V. század nagy krisztológiai összecsapása során Alexandriai Kürillosz teológiájában. A 431-es efézusi ún. harmadik egyetemes zsinaton az antiochiai iskola neveltjét, Nesztorioszt a „kettős Krisztus” tanításának vádjával átkoztatta ki Kürillosz, akinek egyházpolitikai érdekei is megkívánták ezt a lépést. Máriára vonatkoztatott, de elsősorban Krisztusra mutató 0EOXOKO<;-botrány mögött a két vetélytárs iskola teljes arzenálja sorakozott fel. Az egymás félreértelmezése néhol ugyan kölcsönös volt, de meg kell állapítanunk, hogy az igazán vaskos túlzások Kürillosztól eredtek - ld. pl. a Nesztoriosz ellen írt 12 anathémáját - aki ügye számára Rómát is megnyerte. Nesztoriosz elfogadta volna az Alexandriában már nagy hagyománynak örvendő Geoxokck; kifejezést, ha azt a Diodorosz és Theodorosz által korábban már javasolt módon az avGpcűTtOXOKOq-szal kapcsolják össze.12 Erre Kürillosz nem volt hajlandó, s így mind a Küroszi Theodorétosz által megfogalmazott 433-as Egységformulában, mind pedig az arra épülő Kalcedoni Hitvallásban Mária kizárólag 0£OXOKOc;-ként szerepel. Olyan jelzőt kapott tehát, amely tulajdonképpen másodlagosan az övé, hiszen Krisztus istenségéből következik, és olyan címet tagadtak meg tőle, amely minden földi édesanyát gyermeke világra jöttével természetesen megihet. Az efézus-kalcedoni kor legműveltebb és legtisz- tánlátóbb teológusa, Küroszi Theodorétosz képviselte Antiochiát a monofizitizmus megerősödésének korszakában. Világosan látta a kürilliánus krisztológia kelepcéit, az apollinariszi felhangokat, a theopaszkhita fogalmazást, valamint a Krisztus emberi természetének fokozatos elhanyagolását. Már Efézusban megfogalmazta azt az Egységformulát, melyet Kürillosz két év múlva írt alá, s amely tulajdonképpen már Efézusban békét teremthetett volna a felek között. A 433-ban elfogadott Egységformula - melyet tévesen neveznek Efézusi Hitvallásnak - leszögezi:

Bizonyságot teszünk a mi Urunk Jézus Krisztusról, Isten egyszülött Fiáról, aki tökéletes Isten és értelmes lélekből és testből [álló] tökéletes ember, aki az idők előtt született az Atyától Istenség szerint, a napok végén pedig ugyanő értünk

12 H. B. Swete, Theodori Episcopi Mopsuesteni in Epistolas b. Pauli Commentarii (Cambridge: Cambridge University Press, 1882.) II. p. 310.

34