Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Pásztor-Kupán István: Kicsoda az "Aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz?"
Pásztó n-Kupán István Kicsoda az, aki „tegnap és ma és mindörökké UGYANAZ”?1 A Jézus Krisztusról szóló evangélium igazsága az apostoli kor végétól a reformációig A fenti téma futó áttekintése is vaskos kötetek megírását feltételezné, melyre a Karl Barth óta alaposan felgyorsult világunkban nagyon kevés ember vállalkozhat, s ha a végére jutna is, még nehezebb lenne türelmes olvasóra találnia, aki a maga rendjén elég idővel rendelkezik ennek végigolvasásához. A mintegy másfél évezred teológiai fejlődésének felszínes áttekintése helyett egyrészt megpróbáltuk leszűkíteni a témát a krisztológián belül Jézus Krisztus isteni és emberi természetének vizsgálatára, másrészt pedig igyekeztünk néhány olyan közös motívumot felvillantani, amelyek a Jézus Krisztusról szóló óegyházi, középkori valamint reformátori tanításban egyaránt megjelentek. Két híres óegyházi iskola - Alexandria és Antiochia - párhuzamosan kibontakozó krisztológiai tanítását, valamint egymásra és az utókorra gyakorolt hatásukat vizsgáljuk meg röviden. Az egyiptomi Alexandria és a szíriai Antiochia néhány évszázados vitája ugyanis az apostoli kor útkereséseiben gyökerezik, áthatja a patrisztika négy évszázados virágkorát, és alapvetően meghatározza a középkori teológia, valamint a reformátorok gondolkodását. Ezen túlmenően pedig az új- és jelenkor igehirdetőinek, exegétáinak és dogmatikusainak kijelentéseiben, vitáiban lépten- nyomon felbukkan egy-egy alexandriai hasonlat, egy antiochiai érv, melyről sokszor nem is tudjuk honnan ered, egyszerűen magunkba szívtuk valamelyik poros könyv mélyéről vagy átvettük egyik kedvelt tanárunktól. Rengeteg reformátori kijelentés mögött évezredes vita húzódik meg, mi pedig sokszor úgy hivatkozunk rájuk, mintha pl. Luther előtt senki sem mondott volna ilyesjnit, legalábbis nem ennyire jót. Ezen értékelés ellen azonban maguk a reformátorok tiltakoznának a legerőteljesebben, hiszen alapos bibliai felkészültségük mellett az atyák tanítására való hivatkozás érveléseik szerves részét képezte. Éppen így akarták kimutatni, hogy az egyház eltávolodott az első évszázadok keresztyénéinek tanításától. Az „eredetiség” ilyen értelemben a modern teológia 1 Elhangzott a Coetus Theologorum tudományos ülésén Sárospatakon 2000. júliusában. 23
