Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben

Dr. Geréb Zsolt

mindnyájan Isten fiai vagytok (Gál 3, 26-28). A beteljesedés azonban még nem jött el. A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését (Róm 8:19-20). Az üdvösség akkor lesz teljes, amikor mind a pogányok, mind a zsidók elfogadják a megváltásról szóló örömüzenetet és bemennek Isten országába (Róm 11: 25). Pál azon fáradozik, hogy minél hamarabb eljuttassa az evangéliumot a föld végsó' határáig (Róm 15: 24-26). A thesszalonikaiak megtérése jelzés arra nézve, hogy a Isten megjutalmazza missziói fáradozását. A dicsőség koronáját a visszatérő Úr fogja átadni a népek apostolának (IThessz 2: 19-20).

Jézus visszajőve te lének várása a thesszalonikai egyház hitének egyik fő jellegzetessége volt. A gyülekezet várakozása Jézus ígéretére támaszkodott, aki Dániel próféta alapján jövendölte meg visz- szajövetelét (Márk 14, 62; Máté 26, 64). A thesszalonikaiak az égből várták Jézus visszajövetelét, ahová feltámadása után emeltetett (ApCsel 1,9-11), és ahol Isten jobbján ül (Róm 8:34) és uralkodik (Máté 28,18-20). A húsvéti esemény által Isten megteremtette Jézus paruziájának lehetőségét. Jézus feltámadása csirájában magába foglalta a végső események kezdetét. A gyülekezet most arra vár, hogy Isten megszabadítsa őket az eljövendő haragtól. Reménységük azért kapcsolódik Jézushoz, mert a múltban az ő vére által igazultak meg, ás az ő halála által békéitek meg Istennel (Róm 5:9-10; 2 Kor 5:19-20), és a jövőben szintén általa nyernek megváltást Isten haragjától. Az eljövendő harag kifejezés által Pál az utolsó ítéletre utal (Rom 2:5), melyet Isten Jézus visszajövete- lekor fog megtartani. A thesszalonikaiak nem félelemmel várják az ítélet napját, hanem reménységgel, mert tudják, hogy Isten nem haragra rendelte őket, hanem üdvösségre a Jézus Krisztus halála által (1 Thessz 5: 9-10).

Összefoglalva a fentieket elmondhatjuk, hogy a Pál missziói teológiája eschatológikus volt. „A páli missziói mozgalom elsősorban úgy áll előttünk, mint egy eschatológikus ébredési mozgalom az idők végezetén”.12 A missziói prédikáció ezen jellegzetessége hangsúlyosabb az első Tesszalonikai levélben mint a későbbi iratokban. Pál abban hitben élt, hogy még az ő életében bekövetkezik az ítélet napja: ”Mi akik élünk megmaradunk az Úr eljöveteléig” (1 Tessz 4,15). Ez az eschatológikus perspektíva indokolja azt a sietséget, mellyel igyekszik felkeresni mind a keleti, mind a nyugati provinciákat.

12 Joachim Gnilka:Paulus von Tarsus. Herder. 1996. 131.pag

20