Sárospataki Füzetek 4. (2000)

2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben

Dr. Geréb Zsolt

„És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az Igét sokféle szorongattatás között, Szent Lélek örömével.” (l.Thessz 1,6) „Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét,... amely munkálkodik bennetek, akik hisznek” (IThessz 2,13). Mindkét vers az evangélium befogadásáról szól. Az apostol hálát ad Istennek, hogy missziói szolgálata nem volt hiábavaló a makedón kikötővárosban.. A Szent Lélek hitet keltett a hallgatók szívében, akik befogadták az Isten kegyelméről és elhívásáról szóló örömhírt. Az Ige befogadása a prédikáció célba jutását jelenti. A thesszalonikaiak először meghallgatták Pál bizonyságtételét, azután elfogadták, mint igaz Igét, s végül befogadták szívükbe, mint Isten beszédét. Az Ige befogadása emberi döntés és isteni cselekedet egyben. A görög ajkú hallgatók az Ige mellett döntöttek, mert a Szent Lélek hathatósan munkálkodott közöttük. Általa tudták örömmel venni az isteni beszédet a szorongatások között is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a gyülekezet nem saját erejéből fogadta be az Igét, hanem Isten kegyelme által.

Az apostol hálaadásának másik oka, hogy térítői prédikációját nem úgy fogadták, mint emberi beszédet, hanem mint Isten saját megszólítását. Az evangélium a makedón gyülekezethez nem írott formában jutott el először, hanem emberi beszéd, a prédikáció közvetítése által. Az Ige hallgatói felismerték, hogy az apostol bizonyságtétele különbözött a pogány prédikátorok és vándortanítók beszédétől, akik emberi tekintéllyel és szónoki mesterfogásokkal igyekeztek megnyerni a jelenlevőket. Megérezték azt, hogy igehirdetésében Isten szava szól hozzájuk. „A felismerés pillanat a döntő jelentőségű volt számukra, mert akkor fogadták be szívükbe az Igét, akkor hallották meg Isten hívását, és akkor született meg bennük a hit”.11 Aki a prédikációt befogadta (paralambano, dechomai) ismételten megérezte, hogy az nem erőtlen emberi beszéd, hanem Isten életet adó, újjáteremtő Igéje. Ez az Ige munkálkodik a hívőben. Világosságot gyújt a szívében Isten megismerése végett (2 Kor 4,6). Megszabadítja a sötétség hatalmától és Jézus Krisztus uralma alá helyezi. Elszakítja a pogány bálványoktól és Isten szolgálatába állítja.

A gyülekezet megtéréséről szól az első rész két záró verse:

11 Ch, Masson: Les deux épitres aux Thessaloniciens. 1957. 31.pag

18