Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Geréb Zsolt: A misszió kérdése az első Thesszalonikai Levélben
Dr. Geréb Zsolt Illyricumig. Claudius császár zsidóellenes ediktuma azonban (Kr.u. 49-50.) megakadályozta terve véghezvitelében, és déli irányba folytatta útját Bérea, Athén és Korinthus vonalán. Pál szemei előtt tehát nagyszabású tervek lebegtek. Ezeket a merész távlatokat eschatologikus reménysége határozta meg. A pogányok apostola arra törekedett, hogy Krisztus visszajövetele eló'tt juttassa el az evangéliumot Jeruzsálemtől az ismert világ végső határáig (Róm. 15, 19. 24 ). A vándormisszió jellegzetes vonása radikalizmus volt. Jézus tanítványai lemondtak a családi életről, az állandó otthonról, a gazdasági tevékenységről, és követték a Mestert (Márk 10, 23-31). Pál apostol tovább ment ebben az irányban, amikor teljesen lemondott a fenntartásához szükséges anyagi támogatásról (IThessz. 2, 6 ). A makedoniai gyülekezethez címzett első levelében megindokolja önzetlen magatartását: azért nem élt „apostoli jogával” (1 Kor 9,3- 18; Gál 6, 6), mert nem akart senkinek a terhére lenni. Ottléte alatt önmaga gondoskodott ellátásáról, oly módon, hogy az igehirdetői és lelkigondozói szolgálat mellett kétkezi munkát vállalt, az apostol a sátorponyva készítést gyakorolta. Ezt a mesterséget apjától tanulta, és görög földön is űzte, annak ellenére, hogy az antik görögök a kétkezi foglalkozást rabszolgamunkának tekintették. „...mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük nektek az Isten evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek” (1 Thessz 2, 9). A mondat szerkezete arra enged következtetni, hogy Pál számára a fődolog az evangélium hirdetése volt.8 Az evangélium célrajutása érdekében dolgozott éjjel és nappal (1 Kor 9,12). A második térítői útja során Pál fokozatosan eltér a hellenista misszió hagyományától és az un. központi misszió modelljét követi. Kezdetben Antiochia töltötte be az „anyaegyházközség” szerepét, ahonnan a misszió kiindult, és amelyik az evangélium iránti felelősséget hordozta. Később ezt a szerepet átveszik az egyes provinciák fővárosai, ott állította fel a missziói központot, ahonnan kizendült az örömüzenet a környező városokba is (Róm 1,8; 1 Thessz 1,8). A misszió gyakorlatában beállott változást azzal az ekkléziológiai felfogással támasztotta alá, mely szerint az egyház Krisztus testét képezi, és ily módon minden egyes helyi gyülekezet az egész egyházat képviseli az adott földrajzi térségben.9 Az egyes gyülekezetek jelentősége és önállósága sokáig fennmaradt az egy8 E.von Dobschütz: Die Thesszalonicher-briefe. Göttingen. 1909.97.old 9 v.ö. W.H. Ollog: Paulus und seine Mittarbeiter. Neukirchen. 1979 14
