Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 2. szám - IGEHIRDETÉS - Victor István: Oktass, hogy éljek!
Victor István mint bármilyen kívülr81 jövő támadás. Kívülről kezdve a felmérést, először feltűnnek az üresedő templomok. Nagy rések vannak a padokban ülő gyülekezeti tagok között, méterekben is, de még inkább indulatokban, egymás között emelt válaszfalakban. Egyházi tevékenységeink között tátongó rés a külmisszió teljes hiánya, meg a régi árvaházi diakóniát folytató gyermekotthonoké. Beljebb nézve, egyre nagyobb hiányosságok tűnnek fel a Szentírásból kapott, őseinktől örökölt tiszta hitünk falán. A prédikációkban nagyítóval kell keresni az Urunktól kapott megbízás („lesztek nékem tanúim...”, Ap.Csel. 1:8.) nyomait, a gyülekezeteknek is annyira szükséges evangelizáló igehirdetést - sokszor helyettesítik ezt a szociológia és hazafiasság emberi, „csak e világra való” üzenetei. Hitvallásaink ismerete halvány emlékké fakul úgy a gyülekezetek tagjai, mint a felsőbb éves teológusok memóriájában. Nem szólva a sokszor helyes szólás és a magánélet között tátongó űrről. Hiszen egyházi népünk és szolgálattevőink élete gyakran azt mutatja, hogy etikai (gazdasági, szexuális, társadalmi) magatartásukra nagyobb hatással van a televízióban bemutatott modell, mint a Biblia. Hát még a legkisebb diákok között is és a legmagasabb tisztségeket viselők között is feszülő versengések, gyűlölködések hasadékai! Szóval nagy rések vannak a falon. De mi következik ebból? Ha földi síkon, szétnézve keresünk választ, akkor a kétségbeesés. Akkor dűljön, ami dűlni akar, keressünk egy jó szabadegyházat, ahol épebbek a falak. De, ha az Igére hallgatunk, nagyszerű lehetőséget ad elénk Isten: II. O építőket, a résre állókat keres. Olyanokat, akik igazi falat falaznak - nem a 13:10.-ben leírt „mázzal mázolókat”. Akik hiányokat akarnak pótolni, ismeretben, ahhoz illő magatartásban, a maguk és környezetük életében. Nem belenyugszanak a meglévő állapotokba, nem kívülről kritizálják, hanem hozzátesznek igazi értékeket, ha kell, „becsempészik az Evangéliumot”. Akik „helyére teszik a dolgokat”, meglátva, honnan mi hiányzik, rendezve a zűrzavaros állapotokat. Már nemzedékünk idősebb tagjainak is kötelező olvasmányuk volt az Egri csillagok. Emlékezhetünk arra a hősi (nem unalmas és lealázó) munkára, amivel a vár védői a török ágyúk által nappal tört réseket éjszakánként beépítették, életük kockáztatásával, néha feláldozásával. Ilyeneket keres az Úr! Aztán olyanokat, akik O elébe állnak az országért. Ez sokkal 6
