Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Dr. Szűcs Ferenc: Frank Sawyer: Filozófiai perspektívák IV.
Dr. Frank Sawyer: Filozófiai perspektívák IV. A teológiával párbeszédben. Kant idealizmusától Nietzsche nihilizmusáig. Sárospatak, 2000 A felvilágosodás korától a XX. század kezdetéig tekinti át Frank Sawyer könyve az európai szellemtörténet nagy váltó átállításait. E meghatározó két évszázad itt bemutatott gondolkodói nélkül aligha lehetne megérteni kultúránk szekularizációját és még kevésbé a vele versenyfutást vállaló protestáns teológiát. Már csak azért sem, mert a Kant idealizmusától Nietzsche nihilizmusáig húzódó ív filozófusai túlnyomó részt ehhez az egyházi-teológiai tradícióhoz kötődnek, sőt szinte valamennyien döntő hatást is gyakoroltak rá. Minthogy a szerző teológiai hallgatóknak adta elő, majd írta a könyvet, érthető, hogy ez a módszertani szempont, azaz a teológiával való párbeszéd határozza meg a kifejtés módját. Ezért előnyös, hogy a nyomtatott szöveg megőrizte az élő előadás közvetlenségét, benne azokat a fordulatokat, ahol a tanár felhívja a teológus hallgatók figyelmét valamely fontos lelkipásztori nézőpontra. Az a tény, hogy a teológus foglalkozik filozófiával már önmagában is hézagpótlóvá teszi a művet, hiszen magyar nyelven évtizedek óta igen ritkán jelenik meg olyan írás, amely a református teológia és a filozófia párbeszédét tartaná szem előtt, - különösen nem ilyen tankönyv-szerű rendszerezésben. A teológiai szempont tudatos vállalása során a Szerző mégis egyenlő távolságban tudott maradni mind a konzervatív fundamentalizmus, mind a modernista fejlődéshit szemléletétől. Az egyik ebben a korszakban csak a gondolkozás fokozatos deformálódását hajlandó látni, míg a másik a filozófia szekularizációját egyenesen a reformáció legitim gyermekeként ünnepli. A könyv szemléletére az olyan kritikus nyitottság jellemző, amely a szellemtörténetet nem egyszerűsíti le a sakktábla fekete-fehér bábuinak szintjére, ám ugyanakkor teológiai szempontból is, tehát az Ige mércéje szerint, - értelmezni igyekszik minden jelentős “lépést”. A magyar nyelvű filozófiatörténeti írások sorában meglepően újszerűnek tűnik pl. Kant teológiai “besorolása”. A Szerző sem a protestantizmus legnagyobb filozófusává nem avatja, sem a deizmus vagy agnoszticizmus jelzőit nem aggatja rá egyszerűen. Megállapítja, hogy ezek is megtalálhatók rendszerében. De ez a tárgyilagosság különösen is szembetűnő azoknak a szerzőknek a bemutatásánál, akiket a sablonos gondolkozás hajlamos csak a keresztyénség ellenségeiként címkézni. Frank Sawyer még Feuerbach, Marx és Nietzsche egyház, vallás és társadalomkritikájából is kész komolyan venni azokat a kritikai elemeket, amelyekkel mai keresztyénségünknek sem árt szembesülni. Ezzel elmondtuk azt is, hogy a könyv nem szegődik egyetlen iskola vagy irányzat szolgálatába sem. Mindent megpróbál, ami jó, azt megtartja. (lThessz.5,21.) A Szerző szociáletikai érdeklődése azonban kitűnik a műből, 133
