Sárospataki Füzetek 4. (2000)
2000 / 1. szám - TANULMÁNY - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete
PÁLYÁNK EMLÉKEZETE mindig így lesz. Juhász Ferenc Tékozló országnak nevezte el a Dózsa megégetése utáni, Mohácsba hanyatló országot. Mindenki tudta, aki olvasta művét, hogyan kell érteni. A mai 60-asok életének jobbik fele azzal telt el, hogy elvágyott a hazájából, mert saját államát érezte az első számú közellenségnek. Idegen érdekek és érdekcsoportok csatlósaként meg kellett érnünk, hogy koreaiak, vietnámiak, kubaiak, görögök és mindenféle népek saját hazánkban megelőztek minket. Akik elmentek 56-ban, 67-ben, már mint USA állampolgárok jöttek haza a debreceni zsinatra, az elnökségben ültek, míg az itthon maradtak a karzaton kuporogtak. Akkor felerősödött a gyanú: innen előbb el kell menni, hogy aztán otthon legyen az ember. Mindazáltal csodálatosképpen, amikor nyitva volt a határ néhány hétig, nem nyugat felé szöktünk, hanem itthon maradtunk, ahogy mondják - kalandvágyból. Sőt, még 1973-ban is, amikor először utazhattunk nyugatra kék útlevéllel, az történt velünk, hogy elutasítottuk az ajánlattevőt, aki meg akarta nekünk mutatni Ausztriában a menekülttábort. Mi tartott itthon, és mi hozott haza mindig? Erre még majd visszatérünk, mert az ilyen különös viselkedésben a sorsdöntő kegyelmet lehet felismerni. 129
