Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Nagy Károly Zsolt: "Tört tojásnak felső fele"

és a dögvész istenével lezajlott afférját. Erra el akarta pusztítani az embereket - végső soron a világot újra a káoszba akarta dönteni - s mikor Marduk beszennyeződött hatalmi jelvényeit (!!!) Girra tűzisten segítségével meg akarta tisztítani s átmenetileg Errára hagyta hatalmát, az visszaélve a lehetőséggel pusztulást hozott egész Babilóniára, még Marduk városára, Babilonra is. Marduk leereszkedik a föld alatti birodalomba, az alvilágba - a vissza- nemtérés Földjére -, s amikor visszatér megbünteti Errát, s ismét elfoglalja trónját. Ennek eredménye képen helyreáll a rend a világban.

Az újévünnep, Marduk „passió” ünnepe 11 ill. más források szerint 12 napig tartott. Kollektív bűnáldozattal és bűnvallással, a király önmegalázásával kezdődött. A 8-10. napon Marduk szenvedésére és halálára emlékeztek, ezt színjátékszerűen elő is adták. A nyolcadik napon a király Marduk szobrát ünnepélyes körmenetben a városon kívül levő ünnepházba vitte, ahol az istenkép és a király három napot töltött el; jelképesen mintegy a holtak birodalmában időztek és győzedelmeskedtek a halál hatalmai fölött. All. napon azután a feltámadott, győzedelmes Marduk körmenet élén, a körmeneti úton visszatért az ő Babilon városába. Ezután az istenség „mennybemenetele” következett, azaz felkapaszkodás az istenképpel a 91 méter magas toronytemplomra, aminek „Etemenanki”, azaz: „az Ég és a Föld alapzatának háza” a neve s amelynek csúcsán, legfelső szintjén egy kis templomban sor került a trónralépésre és az istenek mennyegzőjére.

Marduk összetett mítoszában és ünnepében láthatjuk, miként kapcsolódik össze a születés gondolata a feltámadással, és az újra trónjára ülő Nap erejének megújulásával, a teremtés - újrateremtés aktusával.

Ha pedig már ezen a tájékon járunk, had utaljak vissza a perzsákról mondottakra. Ha ezeknek a csillagokba írt hátterét keressük azt látjuk, hogy a Nap a tavaszi napéjegyenlőségkor lép a Kos19 jegyébe, majd tovább haladva az égi Bika szarvai elé kerül, azaz a Bika jegyéhez közeledik. A Bika általában az ellenállhatatlan férfierőt testesíti meg, így válhat a termékenység, a rendet teremtő királyi hatalom jelképévé. Lehet azonban Hold állat is, az életadó princípium másik énje, az éjszaka és a sötétség jelképe s mint ilyen, a féktelen, alvilági, pusztító erők szimbóluma. Talán az egyik legjobb példa a Bika - szimbolikára éppen Marduk.

A Nap és Hold születéssel kapcsolatos szerepére van egy utalásunk, éppen az előbbiekben idézett Kalevalából:

19 A Kos a termékenyítő erő, a születés és újjászületés, ill, mindenféle újrakezdés szimbóluma, Egyiptomban Amon napisten egyik megjelenési alakja és attribútuma.

69