Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében
és a halhatatlanság tanításának első követői számára a mennybe vagy paradicsomba való elragadtatás term, techn.-a. Volz ebben az összefüggésben jegyzi meg, hogy itt nem halál nélküli, hanem halál utáni elragadtatásról van szó. Kraus meglátása az, hogy itt nem feltétlenül beszélhetünk a halál utáni élet reménységéről, arról a bizonyosságról viszont igen, hogy Jahve a halál szférájából kimenti övéit. Stamm véleményét is idézi Kraus miszerint ez az Istenhez való elragadtatás a világ igazságtalansága láttán a zsoltáros vigasztalása. Kraus odaáig is elmegy, hogy tudatában van annak, hogy ha az ember ezt a magyarázatot követi, akkor ez a hely igazi feltámadás bizonyosságról szól. Wächter nem is gondol másra e hellyel kapcsolatban, mint korai gonosz haláltól való megőriztetésre és ezzel le is mond értelmezésével a halálon túlmenő reménységről "So verzichten wir besser auf Ps. 49 als Beweis für eine über den Tod hinausgehende Hoffnung.’3 Ilyen halálon túlmutató reménység tagadásának hangja szólal meg Hamar István írásában (PEIL 1905. 356.0.): "Igaz ugyan, hogy az lSám 28. fejezetben szó van arról, hogy a meghalt Sámuel szelleme megjelenik és beszél Saullal, általában véve azonban az Ótestamentum tanítása, hogy aki egyszer a Seólba jut, az onnan soha többé vissza nem térhet a földi életbe, sem pedig egy magasabb isteni életkörbe nem emelkedhetik... Azok a helyek, amelyeknek alapján ez ellen az állítások ellen szoktak argumentálni... (Zsolt 49,16)... tekintetbe sem jöhetnek, mert azokat csak erőszakos magyarázattal lehet a halál utáni élettel, vagy a Seólból szabadulásukkal kapcsolatba hozni, legfejjebb csak azt a reménységet foglalják magukban, hogy a kegyesek Isten irgalmából kikerülhetik a testi halált és a Seólban élést, de nem azt, hogy a Seólból még kiszabadulhatna valaki." Valószínű ilyen szellemben született Szathmáry Sándor cikkének ez a mondata is (Theol. Szemle 1968.2.84-291.0.): "A halál és halál utáni élet közötti szerves összefüggést nem ismeri az Ószövetség." Egyértelműek ebben az értelemben Kállay Kálmán szavai is a Zsolt. 49,16 magyarázatához (Theol. Szemle 1926.586.0.): "A veszedelemből való szabadulásra és nem az örök életre vonatkozik..., a Seol csak illusztráció." Az Encyclopaedia Judaica Seolról írott cikke sem mond többet e hely magyarázataképpen: "Talán Illés, Enókh elragadtatása a zsoltáros reménységének alapja, hogy nem száll le a Seolba." Ilyen feltámadás-ellenes hangokkal szemben ma is hiába tiltakozna Origenes kristálytiszta logikája (Református Szemle 1972.285.0.): "Ha van örök élet, akkor nem lehetséges az örök halál, aminek szükségszerű következménye a halottak feltámadása." Pápai Páriz Ferencz hitvallása: „az istentelen világ fiai a pokolra tartatnak, mellyre mint valami juhok seregbe, összvegyüjtetnek és a Halál uralkodik ö rajtok, mellyel őket ugyan 53 Wächter i.m. 196. p. 25
