Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Enghy Sándor: A megváltás kérdése a Zsoltárok könyvében

fordul tőlük, ezért küldi őket a biKtp -ba. Ugyan mi másért lett a zsoltár Jézus imádsága (Luk 23,46). A zsoltáros története az tok btc bizonyí­tása (6.v.), s ennek fontos része a gonoszok bűnhődése, mely Isten megbízható voltának és a zsoltáros igazságának bizonyítéka. • 7. Zsolt 49,15.16. Volz írja e zsoltárral kapcsolatban Gunkelre hivatkozva: "lehet, hogy mindenki meghal és azt hinnénk, hogy a halál egyenlővé tesz mindenkit, de éppen itt kezdődik a váltás, hogy a biKttí csak a büszke önelégült gazdagokat tartja fogva és nem minden meghalt örökös lakhelye. A zsoltár túl is megy a halál tényén, hiszen a puszta megállapítás, hogy a gazdagok meghalnak, nem lenne vigasztalás. Nem a halálon, hanem a halál utáni állapoton van itt a hangsúly: aki Istenhez kötődik, azt nem tartja fogva a halál. A pokol hit és a halhatatlanság hitének kezdetei vannak itt a zsoltárban, mely egyúttal bizonyíték arra nézve, hogy az üdvösség nem máshonnan át­vett tanítása az ószövetségnek, hanem olyan kijelentés, mely Isten ajándékaként adatott az ő népének."51 Duhm szerint a zsidóság rea­lisztikus gondolkodása bizonyos elképzelésekkel társul itt azzal kap­csolatban, hogy az ember hova kerül a halál után. Az izraeli zsidó nép úgy gondolkodott, mint a görögök: az emberek az alvilágba jutnak és csak egy páran ragadtatnak el Istenhez. Ezekre az elragadtatásokra és a paradicsomra vonatkozó elképzelésekre támaszkodott a kezdetben csak kevesek által elfogadott, később a farizeusok és a nép körében gyorsan elterjedő halhatatlanság reménysége.52 Igaza van Krausnak, aki mintegy folytatásképpen jegyzi meg, hogy a zsoltár bölcsességé­nek lényege nem az elméleti gondolkodás, hanem az Istennel való ta­lálkozás realitása. A zsoltár különösen a szegényeknek és gazdagok­nak szól: intés a gazdagnak és vigasztalás a szegénynek. A zsoltáros átéli a kiszolgáltatottságot olyanok között, akik Isten akaratával nin­csenek összhangban. A zsoltár felveti a kérdést: ha a bölcsek is meg­halnak, akik Istent félték, mennyivel inkább igaz az, hogy akik olyan magabiztosan vagyonukra építettek azok Istent nem tudják lefizetni (ma értelmével később foglalkozunk) és halálos ítéletüket nem kerül­hetik el. A halál a pogány vallásossággal, szemben a zsoltárban nem önálló hatalom, hanem Isten kezében van, az Ő szolgálatában áll. Akik nem benne bíznak, végül olyan kiszolgáltatottá lesznek, mint a csorda, melyet a pásztor előbb-utóbb oda terel, ahova akar. A gazda­gon, mivel Isten helyett vagyonában bízott betelik az ítélet. A zsoltá­ros tudja, hogy meghal, de azt is, hogy míg a gazdag nem tudja meg­fizetni a haláltól való szabadulás árát, a szegényért, aki Istenben bízik, maga Isten lép közbe és ragadja el őket. Duhm e helyhez adott magya­rázatában a npb igével kapcsolatban azt mondja, hogy az a zsoltárok 51 Volz, Psalm 49. ZAW 55.1937. 235-264. p. 52 Duhm, Die Psalmen 1922. 49. zsoltár magyarázata 24

Next

/
Thumbnails
Contents