Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Nagy Károly Zsolt: "...Isten dicsőségére és a lélek felüdítésére..."

Nagy Károly Zsolt

„... ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉS A LÉLEK FELÜDÍTÉSÉRE...” Gondolatok a liturgiáról, mint művészetről - avagy rendhagyó lemezajánló

Johann Sebastian Bach írja „Az úgynevezett generálbasszusról szóló rövid tanítás” című írásában: mint minden zenének, úgy a

generálbasszusnak is csak Isten dicsőítése és a lélek felüdülése lehet az indoka. Ha valaki megfeledkezik erről, nem keletkezik valódi zene, de sátáni hangzavar és kornyikálás.”1

Ha minden zenére (s nem csupán a magas művészet termékeire) igaz ez a kitétel, akkor fokozottan igaznak kell lennie a szakrális zenére, azon belül is az istentiszteleti vagy liturgikus zenére. Mi, az Anya- szentegyház kebelén belül élve a kettős kitételnek inkább az első felét hangsúlyozzuk. (Úgy is mondhatnám, hogy szeretjük hangsúlyozni, •'mondván, hogy Isten előtt nem a „szakmai tökéletesség”, sokkal inkább a szív teljessége és szándéka a fontos, s ezzel próbálunk kibújni az Istenhez méltó „minőség” követelményeinek való megfelelés alól...) A világi művészek és művészetkedvelők pedig inkább a második felét hangsúlyozzák, s sorra adják ki a különböző egyházzenei kompozíciók - művészi szempontból és technikailag egyaránt - jobbnál jobb felvételeit - a lélek épülésére és felüdülésére. Se szeri, se száma a misék, különböző oratóriumok felvételeinek. Bach Magnificatjából legalább nyolc-tíz - úgy hagyományos / romantikus, mint historikus1 2 szemléletű - felvétel van forgalomban.

A historikus szemlélet térnyerésével egy roppant pozitív folyamat is elindult. Egyre nagyobb hangsúlyt kapott ugyanis a művek keletkezésének kora, a szerző szűkebb környezetének körülményei, a mű első - és mint tudjuk, régebben sokszor egyetlen - elhangzásának fizikai és humán körülményei, azaz, hol, mikor, kik adták elő? Templomban - melyik templomban, melyik karzaton stb. -, hangversenyteremben szólalt-e meg, a szopránt nő, vagy kisfiú, netán kasztrált éne1 Id. Walter Kolneder: Bach-lexikon. Gondolat, Budapest, 1988. 138. p.

2 Historikus előadásnak nevezzük a régebbi (általában Schubert, Schumann korával bezárólag) korok zenéjének a mű keletkezésének idejében használatos hangszereken, a kor felkutatható elméleti szabályszerűségei és többé-kevésbé valószínűsíthető előadási gyakorlata szerinti megszólaltatását. Természetesen a legkiválóbb előadók esetében ez nem egy hangzó múzeum érzetét kelti, hiszen az előadás átitatódik a mai előadó szellemiségével is. A különbség azonban pl. egy Bach kantáta hagyományos / romantikus (azaz a romantika kora óta a mai napig használt hangszereken és mondjuk Mendelssohn modorában) és historikus előadása között óriási, szinte „tapintható”.

79