Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Credo

/lKor 3,10/ Oktató munkánk során mi is mások által vetett fundamentumra építünk, amit olykor tisztogatni is kell az alapvető kezének nyomaitól. Maga az építés is folyamat. Azok, akik Teológiánkra jönnek, sem nem angyalok, sem nem ördögök. Isten megváltott gyermekei, akiknek épülni, növekedni kell Krisztus ismeretében, Szentséges hitünkben, a megszentelt életben, s természetesen az ismeretben. Ez soksok türelmet, megértést, reménységet, könyörgést, gyötrődést igényel, amint Pál apostol vallomása is mutatja: "Gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus." /Gál 4,19./ Szükséges az ismeretek szerzése, az pedig elengedhetetlen, hogy az ismeretek szerzése közben — tanítók és tanítottak egyaránt - a Krisztus arcának hasonlatosságára formálódjunk „át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” /2Kor 3,18./

Az alázathoz tartozik, hogy az építés közösségi munka. Az építőnek meg kell tanulni együtt építeni, egymás keze alá dolgozni, s mindezekben Istenhez, Jézus Krisztushoz igazodni. Ez csak úgy lehetséges, ha egy Lélekkel itattattunk és itattatunk meg.

Az, hogy az építés közösségi feladat, a hallgatókra is érvényes, s tőlük is alázatot igényel, együttműködési készséget a közös, az Isten által meghatározott cél elérésében. Erre is érvényes az ige: "O, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakádra... Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sión hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor." /Zsolt 133./ Ez a legfőbb cél, amit dékáni megbízatásom idején munkálni szeretnék, tudva és tudatosítva, hogy mindez kegyelem.

Az építők felelőssége

Pál apostol nyomatékosan beszél az építők felelősségéről. Felelősek vagyunk azért, hogy mit építünk a fundamentumra: aranyat, ezüstöt, drágakövet vagy fát, szénát vagy szalmát. A fa, gaz - a görög khortoszt itt célszerűbb gaznak fordítani - és szalma sokminden lehet. Fa, gaz, szalma mindaz, amit Urunk nem ismer el a magáénak. Fa, gaz és szalma lehet a rossz teológia is, mindaz, amit a magunk lelke által szólunk és írunk. A magunk vélt szabadsága, a kutatás sokszor hangoztatott szabadsága, a véleményszabadság nem azonos a Krisztus Lelke szabadságával. A teológia művelése során is tudatában kell lennünk: "Minden szabad nékem, de nem minden használ." /lKor 6,12/ "Minden szabad, de nem minden épít." /lKor 10,23./ Ha fát, gazt és szalmát építünk a fundamentumra, akkor valójában nem építünk, hanem rombolunk. Ezt a bibliai igazságot régen feláldoztuk az emberi,

10