Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Victor István: Oktass, hogy éljek!
Victor István OKTASS, HOGY ÉLJEK! Hazugsággal gyógyítják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség! És nincs békesség! (Jeremiás 6:14.) Évtizedekig "tiltott Ige", a béke szó egész más értelmű, uralkodó használata miatt. Ma pedig "zavaró Ige", hiszen mindennapi szóhasználatunkban, köszönésünkben szinte elkoptatott szó élesedik ki benne. Jeremiás is többször használta pozitiven (29:11., 33:6,9.), még inkább szerette volna úgy használni - de az Úr ellenkező üzeneteket bízott rá mint ezt is. Hol van hát az a békesség, amit Isten nem von meg tőlünk, sőt bőkezűen osztogatja? Először a hiánya szólal meg az Igében. Az alaphelyzet a romlás. Ez nagyon sokfélét jelentő szó. Nekünk, ha kellemetlen is, legjobb a II. Helvét Hitvallás értelmében felfogni: "A bűnein pedig értjük az embernek azt a veleszületett és első szüléinktől mindnyájunkra átszármazott, vagy elterjedt romlottságát, mely miatt gonosz kívánságokba merülve, a jótól elfordulva és minden rosszra hajolva, ... magunktól semmi jót nem tehetünk, még csak nem is gondolhatunk." [Még azt is jó meggondolni, hogy helvét atyáink ezzel a - kétségtelenül a Bibliából eredő - megfogalmazással vállalták az egész keresztyénség legradikálisabb és legpesszimistább bűn-képét.] Egy lépéssel továbbmenve az Igében, "Isten népe leányának" romlásáról van szó. Ennek volt egy történelmi oldala, a Jeremiás korában Júdát körülvevő és mindinkább elborító romlás (többszöri megszállás, kifosztás, végül a babiloni fogság). De ennek hátterében látnunk kell az éppen ezt kiváltó belső romlást, a szövetség megszegését. Törvényeiről ezt mondja az Úr a III. Móz 18:5-ben: "...amelyeket, ha megcselekszik az ember, él azok által". Mivel Júda látványosan megszegte a parancsokat, főképpen az elsőt, mely a bálványimádást tiltja, majd az abból következő sok emberiességi törvényt, magára idézte a romlást. Jeremiás prófétálásának tekintélyes része abból állt, hogy vétkeiből visszatérésre hívta fel Júdát, ígérve ezen keresztül a romlás gyógyulását, Isten népe felvirágzását. Nagyon súlyosbította a helyzetet, hogy Júda népe e helyett hazugságokra hallgatott, álgyógyulást keresett. A 7:4-ben említett hazug beszédeket álpróféták hirdették a templom kapujában, azzal a bíztatás5
