Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Horváth Barna: Pályánk emlékezete (III.)
ellenszenves volt nekem az, amikor a pataki parókia udvarán gyülekeztünk fiúk, lányok vegyesen és várakoztunk arra, hogy Béni bácsi elé járulhassunk olyasféle kihallgatásra, ami a másik tábor káderezéseire hasonlított. Ma sem tudom, hogy mi volt a célja ennek és azt sem, hogy mikor volt pontosan. El is mentem volna már, de tudtam, hogy jó poén lesz, ha azt mondom majd: köszönöm, hogy kiskölyök koromban nem veszített el a nagy Budapesten, s ha csak néhány órára is, fogta a kezem. A fejezetcím még némi magyarázatra szorul. A "szemérmes reakció" - ha nem derült volna ki a leírásból - azt jelenti, hogy egy kisebbség a bamba többséget reakcióssá, tehát üldözhető ellenséggé tudta nyilvánítani. Tapsvihar fogadta ezt a varázslatot. A "demokáré" csődöt mondott, mert jobb ízlésű emberek, akik szemérmesen elhúzódtak és visszafogták magukat, eltűrték az erőszaktételt. Elkerülték a döntést, más döntött helyettük. Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a kegyelmes Isten jóra fordítsa és javunkra váltsa mindazt, amit mi elrontottunk. De még ma sem biztos, hogy egyenesben vagyunk. 148
