Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Frank Sawyer: Új életre feltámadva
számos esetben állítja helyre a régit azáltal, hogy egy lépéssel előrébb halad az isteni reveláció az isteni ígéretek beteljesülése felé. Az Újszövetség azonban nem csak a múltra tekint vissza és nem csak egy új kapcsolatot épít ki a jelenben Istennel, hanem a jövő felé is mutat. Az Újszövetség szíve a Jézus Krisztus feltámadásáról tett tanúságtétel. Ennek közvetlen históriai következménye ez: 'Menjetek el a világba és mondjátok el a jó hírt!' Az evangélium beáramlik a hellenista társadalomba (oikoumené) és üzenete van az ember és a társadalom szíve számára. Mi az evangélium ideje, 'az idők beteljesedése', Annus Domini alatt élünk. Emlékeznünk kell arra, hogy míg az pogány királyok gyakoroltak hatalmat felettünk, az egyházban a mester volt a szolga (diakonos). Egy újfajta eklézsia, egy új közösség a Lélek vezetése alatt állt. Mindemellett az evangélium történelme a kultúrában, vagy más szavakkal, az egyháztörténelem, folyamatosan megpróbálta megkülönböztetni az új éltre való elhívást a csupán tradicionális elhívásoktól, vagy ami még ennél is rosszabb, a világi sikeresség elhívásától. A kultúra alapmotivációi Mikor a nyugati kultúra gyökereit vizsgáljuk, felfedezhetünk bizonyos alapmotivációkat. Ezeket a civilizáció fejlődésének vagy kultúra mozgató erőiként határozhatnánk meg. Dooyeweerd azt mondja, hogy az ilyen meghatározó alapmotivációk lényegüket tekintve vallásos jellegűek, mivel megkövetelik a hitet, abban az értelemben, amiben az élet eredetére vonatkozó megértésünk vagy világszemléletünk van. Alapjában véve ennek a teológiai és filozófiai elmélete az, hogy az emberiség Isten hasonlatosságára és Istennel való közösségre teremtetett. Mikor ez a megértés elhomályosul, egy helyettes isten vagy ideológia lép az igaz Isten helyébe. Az emberi szív és életszemlélet azonban mindig 'vallásos' marad, ami nem jelent mást, mint azt, hogy mit hiszünk a világegyetemről, az emberi elhívásról és a mindennapi élet jelentőségéről. A hit és az ilyen kulturális alapmotívumok mindig közösségiek. Irányítják, vagy valójában hátráltatják a kultúra fejlődését.14 Ha általános meghatározásokban beszélünk, akkor kétségtelen, hogy a nyugati kultúra alapmotivációi, a görög és római civilizáció volt mérvadó, másfelől pedig ez keveredett a Biblia üzenetével, ami az O- és Újszövetségből ered, és ami életre hívta a keresztyénséget. Mindez továbbá kiegészült a modem szekuláris humanizmussal. Manapság pedig a posztmodernizmussal és a globális kommunikáció és kulturális kifejezésmódok keveredéseivel konfrontálódunk. Ha ezt egy kicsit részletesebben is meg szeretnénk határozni, akkor azt mondhatnánk, hogy 14 Lásd, C.A.van Peursen, Cultuur in Stroomversnelling: Strategie van de cultuur (Amsterdam: Elsevier, 1975). 123
