Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

6. néhány sorban érintjük, milyen ismételten felújuló belső szembe­fordulást váltott ki a nyugati egyháztestben a Cyprianus féle egyházszer­vezettől való elszakadás. Csupán nevek és irányzatok megjelölésével foglaljuk össze a tiltakozások sorát: Hincmar, Gerbert, Dupin, Pascal, Dölinger, gallikánizmus, jansenismus és ókatolicizmus. A latin keresztyénség történetét Cyprianus egyházszervezeti rendszerének állandó szemmeltartásával érthetjük csak meg.6 V. Jelentősége Ha summázni akarjuk Cyprianus jelentőségét mai keresztyénsé- günkre nézve, időszerűségét az Isten és az anyaszentegyház iránti szere- tetében az egységének meg nem lankadó munkálásában látjuk. Az Ige frissen buzgó, élő vizéből merített és ezért közvetlenül hat ránk ma is munkássága. Munkáinak sorravételekor láttuk, hogy Cyprianus az egész gyüle­kezeti életet sokfelé szétágazó kérdéseivel együtt látja. Tanulunk tőle, mint igehirdetőtől a Szentírás üzenetének keresésében, az egyszerű, finom és határozott előadásmódban. Tanulunk tőle a sákramentumokért, a gyü­lekezeti rendért és az egyház egységéért érzett felelősségében. Tanulunk tőle az imádság elmélyülésében és a diakónia személyválogatás nélküli gyakorlásában. Az Izráel-kérdésben látjuk az Igében általa is megtalált utat. Szembetűnik fáradhatatlansága a tanításban. Megragad bennünket az élet és békesség megbecsülése, lelkipásztortársai és a gyülekezet tagjai iránti pásztori hűsége, mindenekfelett pedig az egyház eljövendő Urába vetett izzó hite. Mindezek az evangéliumi protestantizmus számára kívá­natosak, mert a Szentiéleknek nemzedékeket összefogó munkálkodásáról tanúskodnak. Cyprianus az ökumenitás első teológusa. Örökségének felelevenítése a római egyházban hatalmas megúju­láshoz vezetne, és az ökumenikus közeledés és eszmecsere lehetőségeire sokatígérő közös kincs. Az egyetemes anyaszentegyház mai nemzedéke akkor emlékezik háládatosan Ura előtt a karthágói egyházatyára, ha következetesen vallja vele együtt: "Békességünk és testvéri egyetértésünk és az Atya, Fiú és Szentlélek egységében egyesült nép a legkeve­sebb áldozat Isten előtt." /De orat. 23./ 6 A Cleveland Coxe, The Ante-Nicene Fathers V. 264 p. 109

Next

/
Thumbnails
Contents