Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Szőnyi György: Cyprianus

Dr. S/.önyi György

CYPRIANUS

Az evangéliumi protestáns teológia mintegy ötven éve megújult lendülettel fordult reformátoraink írásai felé.1 Ez az egyre szélesedő vizsgálódás magával hozta, hogy ma ismét öntudatosan valljuk: az egyházi atyák iratai becses hitbeli örökségünk s belőlük újra kell merítenünk teológiai szolgálatunk végzése közben az Ige mértéke alatt. így emlékezünk Cyprianusra, az északafrikai és az egyetemes keresztyén anyaszentegyház égő szívű pásztorára és teológusára. Tanulmányunkban a következő sorrend szerint haladunk: élete, szolgálata, művei, teológiája jelentősége.

I. Élete

Caecilius Cyprianus Thascius mozgalmas életét diakónusa Pontius írta meg. Ez a vita azonban sokhelyütt történelmileg bizonytalan s forrásértéke kétséges. A mártírakták ill. viták ennek a kornak új műfajai.1 2 A legfontosabb források írásai, különösen levelei; megtérésére nézve pedig Ad Donatum c. irata.

Karthágóban született 200 októberében tehetős, de nem nemesi családból. Pogány szülei gondoskodtak irodalmi, szónoki és jogi iskolázásáról. Bővebb adataink csak a Caecilius presbiterrel való ismeretsége után kezdődő, keresztyén hitben folyó életszakaszáról vannak. Cyprianust Caecilius nyerte meg az evangéliumnak, 246-ban megkeresztelte. 248-49- ben már szülővárosának püspöke /lelkipásztora/.

Az afrikai keresztyéneket 252-54 között az üldözéseket tetézve a pestisjárvány is erősen megpróbálta. Cyprianus hősiesen megszervezte a gyülekezet diakóniai szolgálatát. Ez a szolgálat túlterjedt a gyülekezet határain. Személyválogatás nélkül végezték az ápolás, elkülönítés, gyógyítás, temetés, vígasztalás munkáit. A lakosság közvéleménye igen szívesen fogadta ezt a bizonyságtételt. Életének legfőbb munkásságát mégis mint pásztor és tanító, egyházkormányzó és teológus fejtette ki sok külső és belső harc között. 254-től Curubisba volt száműzve, élete utolsó éveiben az egyház egységének és fegyelmének helyreállításáért küzdött. Valerius császár keresztyénüldözése idején, 258. szeptember 14-én lefejezték.

1 Dr. Szőnyi György tanulmánya 1959-ben készült. A Református Egyház (1959. márc. 1- 15) közölte, de jellemzően a korra, az egyház üldözéséről szóló fejezet kihagyásával. Itt lát napvilágot teljes terjedelmében. (Szerk.)

2 H. Jordan; Geschichte der altchristlichen Literatur. Leipzig, 1911. 521 p.

98